Önkéntelenül is a Szomorú vasárnap ugrik be, ha Nági bemutatkozó dalát hallgatom. Nem egészen direkt a párhuzam, de kétségtelen: a szomorúság, a lemondással átitatott vágyakozásérzés az Elfújtam című számban is egyértelműen tetten érhető. Egyúttal szép és gusztusos. S ugyan nem annyira szuggesztív, sokkoló, mint Seress Rezső örökbecsűje, mégis a szerelmi bánat minden csendes, gyötrelmes rezdülését érezni lehet benne.
S mielőtt bárki öngyilkosság-cunamit vizionálna, a szám sokkal meghittebb, sokkal bensőségesebb, semhogy ilyen végletekbe kergessen bárkit is. A dallamok között az 1930-as évek miliője sejlik fel, ami elsősorban a zongora, a hegedű, a cselló és a nagybőgő összjátékának köszönhető, míg a videoklip képi világa az 1950–60-as évekbe repít. Utóbbiról külön ki kell emelni: a szépiahatás, a lassan hátráló kamera, a vintage ruhák nagyon passzolnak a sanzonhangulathoz. Öröm látni, hogy a szobapopon túl is van élet.
Ha enyhén túlozni szeretnék, azt írnám: mintha Léda szavait hallanám Nagy Brigitta szájából. Egy pillanatra megelevenedik a héjanász az avaron, s Ady homályos képmása kísért, ám ez a se veled, se nélküled viszony visszafogottabb, hiszen ebbe a műfajba nem is illene egy túlfűtött, teátrális hiszti.
A további szószaporítás helyett jöjjön a klip, lehet andalogni! (Zárójelben még annyit érdemes megjegyezni: soha rosszabb bemutatkozót nem kívánnánk senkinek! Várjuk a folytatást!)
Érdekességekért érdemes követni zenerovatunk, az Ígéretes titánok Facebook-, Tumblr- és Instagram-profilját is. Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
###HIRDETES2###
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!