És volt itt még valami. Igaz, a cink meglehetősen sokba került, Berliner azonban negatívot készített a drága és nehézkes „mesterlemezről”, amelynek segítségével korlátlan példányban sokszorosíthatta a felvételt. Lehetővé vált a tömeggyártás. Otthonaikban tízezrek állták körül a tölcsérszerű gramofont, és elképedve hallgatták a belőle áradó dallamokat.
Emile Berliner 130 éve, 1887. november 8-án kapta meg a szabadalmat találmányára az Amerikai Szabványügyi Hivataltól. Elkezdődött a korongkorszak, amely mindenki számára elérhetővé tette a zenét.
