Hiábavaló próbálkozás volt a Magyar Olimpiai Bizottság és elnöke, Kulcsár Krisztián részéről, hogy a médiát és a szurkolókat 13 órára, rövid pályás gyorskorcsolyázóink második otthonába, a Gyakorló Jégcsarnokba hívják a phjongcshangi aranygép utasai miatt. Jelentős érdeklődés mutatkozott már a 11 órai ferihegyi landoláskor is. Ma még talán fel sem fogjuk, hogy hazánk első téli olimpiai aranyérmét az utókor majd Hajós Alfréd 1896-os, athéni ötkarikás elsőségével fogja egy lapon emlegetni, de az emlékezetes esemény, az 5000 méteres férfiváltó aranyérme és hazaérkezése közötti pillanatok az emelkedett hangulatú várakozás jegyében teltek Magyarországon. Maguk a sportolók – Burján Csaba, Knoch Viktor, Liu Shaoang és Liu Shaolin Sándor – pedig már napok óta azt hajtogatják a Koreában minden pillanatukat igénybe vevő magyar újságíróknak: a történések jelentőségét egyelőre képtelenek felfogni, talán majd ha hazaértek.
Vasárnap kevéssel dél után végre kiléptek a váróba, de – rend a lelke mindennek – természetesen hoppon hagyták az újságírókat, és már ültek is fel a fehér „aranybuszra”. Aligha téveszthették volna el a járművet, oldalára frissen fel volt pingálva az aranylegények portréja.
Az Istvánmezei úti jégarénában aztán a közönség egy részének az ülőhely megkaparintása volt fontos, másik részének viszont a minél közelebbi találkozás a korcsolyázókkal. Összesen bő ezres sokaság gyűlt össze aztán már bent a csarnokban, hogy a jégfelület közepére egyesével kihívott sportolókat köszönthesse. Természetesen nemcsak az aranyifjak voltak ott a csarnokban, hanem
a phjongcshangi magyarok tizenkilenc fős küldöttségéből Kónya Ádámon és Szőcs Emőkén kívül mindenki – igen, Swaney Elizabeth síakrobata is, akit mint olimpiát megjárt magyart szintén nagyon megtapsolt a közönség.
A jégfelület bejáratánál várta a kiszólított sportolókat megannyi sztár és sportvezető, köztük Vári Attila vízilabdázó és Gyurta Dániel úszó nyári ötkarikás aranyérmes. Utoljára „a nemzet Shaolinját” szólították a jégre, aki egy üvegajtó mögött magányosan bohóckodva várta a nagy pillanatot, hogy behívják.
A pódiumra álló korcsolyázók mindegyikét megkérte a műsorközlő, mondja el az első szavát, amely most, az olimpia után itthon eszébe jut. Az alig tizenkilenc éves – a női rövid pályások közt mégis a legeredményesebb –, szegedi Jászapáti Petra volt a legfrappánsabb, egyszersmind a leginkább találó: „Feledhetetlen!” A hivatalos ceremóniát lezárva beengedték a családtagokat ölelkezni, puszizkodni, hisz erre egyes sportolók – épp az aranyérmes férfiváltó – esetében már egy hónapja nem volt mód. Aztán jöhettek az újságírók.
„Olyan, mint mikor húszéves lettem, és megkérdezték, milyen érzés ez – ismételte már sokat elmondott frázisát Liu Shaolin Sándor, a váltó vezére arra a kérdésünkre, hogy hazatérve végre leesett-e már nekik, hogy olimpiai bajnokok. – Nehéz volt mindannyiunk számára, mert egész életünkben ezért dolgoztunk, nem egy nap lesz ezt feldolgozni.”
Hogy mennyi pihenés dukál a bajnokoknak?
„Kedden már jégen vagyunk, március 9-én pedig utazunk”
– vágta rá igazi tűzzel a szemében, utalva arra, hogy a versenynaptár szerencsétlen alakulása miatt az olimpia után sportági világbajnokságon is még egyszer a topon kell lenni. Liu Shaolin Sándor a versenyzés során – amely a váltóarany mellett hozott neki még két ötödik helyet 1500, illetve 500 méteren – három komoly történéstől is függetlenítenie kellett magát: öccse, Shaoang bosszantó hibáitól a maga futamaiban, barátnője, a skót Elise Christie kétszeri falnak csúszásától, illetve korcsolyapengéje egy részének leválásától.
„Abszolút felül tudtam ezeken emelkedni. Azt hiszem, már mindegyikünk van ezen a szinten, Elise is, az öcsém is elvégezte volna a feladatát hasonló szituációban”
– osztotta meg profi hozzáállásának gyakorlatát.
A még mindig csak huszonkét éves Liu Shaolin Sándornak az interjúk előtt – öccsééhez hasonlóan – elvették az aranyérmét. Az egyik édesanyjuknál, a másik húguknál landolt.
A sikeredző kínai Lina – hivatalos nevén: Csang Csing – vonatkozásában a korcsolyaszövetség több illetékesétől is azt az információt kaptuk, hogy lejáró szerződését a felek hamarosan meg fogják hosszabbítani, de természetesen megkérdeztük az aranyérem hölgy kovácsát is erről. „Azt hiszem, erre a világbajnokság után kell visszatérnünk, akkor fogunk ennek a lehetőségéről beszélni a szövetség vezetésével” – mondta a Magyar Nemzetnek visszafogottan Lina. Hogy mik a személyes tervei? „Erről sem szeretnék most beszélni, ne menjünk elébe a dolgoknak” – tette hozzá, de bármilyen ajánlatot is kap bármely más helyről, a papírforma szerint Magyarországról elcibálni nem lesz egyszerű.
