– Kívülről nézve meglepőnek tűnt, hogy annak ellenére, hogy az olimpián minden egyéni távon kizárták, a váltódöntőben mert bátran, keményen előzni.
– Ott valamiért jobban esett, kényelmesebb volt korizni. Felszabadult voltam, nem éreztem azt a szorongást, mint az egyéni számoknál.
– Ezen bizonyára segített a váltódöntő előtt az öltözőben kialakult pozitív, motiváló légkör, amelyet edzőjük, Bánhidi Ákos csillagokat lerántó, szent hangulatként jellemzett, s amelyben az ön hangszórójából szólt a zene.
– Általában az én zeném szokott ilyenkor menni, ekkor 50 Centtől a Ready for War (Háborúra készen) szólt, ami alap nálunk, nagyon buzdító. Arra
már nem is emlékszem, miket mondtunk egymásnak,
de szerintem mindenki a fejéhez kapott az utolsó futam előtt, és próbált arra koncentrálni, hogy a legjobbat hozza ki magából.
– A kimerítő, de a március közepi vb-vel lezáruló szezon után jut idő a pihenésre?
– Igazából tévéről tévére, motivációs beszédről motivációs beszédre járkálunk, majdnem minden nap van elfoglaltságunk, próbálunk mindenhol megjelenni, ahová hívnak. De tervezek elutazni is, régóta szeretnék például eljutni a Bahamákra, ez lehet, hogy most sem jön össze, ám a fiúcsapattal – még kérdéses, hogy hányan – megbeszéltük, körülnézünk Amszterdamban. Az edzéseket június közepén kezdjük újra.
