Ingatlanos számmisztika: hány kínai vevőre jut egy hazatelepülő?

Talán már nézelődnek, de a közvetítőknél még nem kopogtatnak a külföldön élő magyarok. A kínaiak igen.

Kínai, orosz, ukrán és közel-keleti vásárlók keresik meg egyre gyakrabban a magyar ingatlanosokat, a kétezres évek közepén tömegével vásárló íreknek és spanyoloknak pedig nyomuk sincs. Ők csak az ország uniós csatlakozását követő árrobbanásra spekulálva voltak jelen vevőként, de aztán a 2009-től folyamatosan csökkenő árak miatt lassan eltűntek.

Mindez az ingatlanos portálokon is lecsapódik, a statisztikák igen beszédesek. „Oldalaink angol vagy német nyelvű verzióját a látogatók több mint fele Magyarországról keresi fel, így azt nem tudni, ők milyen nemzetiségűek, csak azt, hogy külföldiek. Viszont azt már látjuk, hogy az országhatáron túlról böngészők honnan érkeznek: esetükben a németek és az angolok után egyből az oroszok következnek, majd az Egyesült Államok és Ausztria után rögtön Kína jön. Más európai országok csak ezt követően kerülnek elő, a spanyolok és az írek pedig be sem jutnak az első tizenkettőbe” – mondja Balogh László, az Ingatlan.com vezető gazdasági elemzője.

Az ingatlanosok tapasztalatai alapján úgy tűnik, hogy a keresési lista első két helyén álló britek és németek csak a böngészés szintjéig jutnak, tényleges vételek nagyobb számban nem történnek. „Kollégáink azt tapasztalják, hogy az idén a legnagyobb érdeklődés a kínai vevők részéről mutatkozik, statisztikáink szerint ők adják a külföldi vásárlók 36 százalékát – mondja Soóki-Tóth Gábor, az Otthon Centrum elemzési vezetője.

Tőlük alapvetően kétféle vevő érkezik: egyrészt azok, akik nagyon gazdagok, és kifejezetten reprezentatív helyen keresnek lakást, másrészt pedig azok, akik átlagos jövedelműek, és nagyobb, 70 négyzetméteresnél tágasabb otthont vesznek főképp a peremkerületekben. Ők a panellakástól sem idegenkednek. Soóki-Tóth kiemeli, hogy a keleti érdeklődők rettenetesen babonásak, ezért nehéz nekik megfelelő ingatlant találni. Lakásválasztáskor sok elvont szempontot is figyelembe vesznek, számít többek közt a számmisztika is. Az ilyesmi a hazai piacon teljesen indifferens, náluk viszont gyakran ezen áll van bukik az egész üzlet.

A keletről érkező vevők persze nem csak kínaiak: mellettük viszonylag magas a más délkelet-ázsiai országból érkezők, illetve a közel-keletiek aránya is. Előbbiek adják a külföldi vásárlók 15, míg utóbbiak az 5 százalékát. A fennmaradó 44 százalékon alapvetően európai országok vevői osztoznak, ugyanakkor önmagában kis részesedésük van az osztrákoknak, a németeknek, a franciáknak, az angoloknak, az észak-európai és a déli országokból érkezőknek.

A kínai mellett az orosz–ukrán vonal is elég erős, még akkor is, ha az onnan érkező vevőknek a közelmúltban romlott valamelyest az anyagi helyzete. Ők alapvetően a luxusingatlanokat keresik, a belvárosi, 40–60 milliósnál olcsóbb lakásokat nem nagyon veszik meg. A felső határ pedig a csillagos ég.

Bár a jellemzőbb ez, az oroszok nemcsak vevőként vannak jelen a magyar piacon, hanem eladóként is. „Sok orosz egyszerűen azért adja el ingatlanját, mert szüksége van a tőkéjére. Más esetben a külföldiek inkább csak akkor válnak meg a lakásuktól, ha jóval korábban vették azt, és kifejezetten befektetési célból” – emeli ki Beák Attila, a Beák és Társa Ingatlaniroda vezetője. Mint mondja, ő maga épp nemrég találkozott egy olyan ír tulajdonossal, aki még a 90-es években vásárolt ingatlant nagyon olcsón, most pedig úgy érzi, jól adhatja el befektetését. Ez érthető, hiszen mára az árak nagyjából visszatértek a 2008-as színvonalra. Beáknak munkája során szerb eladókkal is volt már dolga, de ők nem befektetésüktől váltak meg, hanem azokon a lakásokon adtak túl, amelyeket még a 90-es években a háború miatt vettek, de már nincs rá szükségük.

Fizikai valójukban a kínaiak és az oroszok mellett szinte csak olasz vevők mozognak nagyobb számban a hazai piacon: ők fővárosi lakásokat keresnek, és alapvetően a nagyobb értékűeket preferálják. Elvétve osztrákok, németek, skandinávok és angolok is vesznek belvároshoz közeli ingatlanokat, de ahhoz képest, amilyen keresletet a kétezres évek elején jelentettek, számuk abszolút elhanyagolható. A Balatonról az osztrákok és a németek már eltűntek, jelenlétük a magyar „tengernél” egyáltalán nem jellemző.

Bár a kínai és az orosz vevők külföldieken belüli aránya magas, általánosságban nézve nem mozog sok ilyen vásárló a piacon. Az Otthon Centrum idei első negyedéves adataiból például kiderül, hogy azoknak, akik Magyarországon lakást vásárolnak, csak az egy százaléka külföldi. Viszont ez az arány a leginkább népszerű budapesti városrészeken jóval magasabb: az V., a VI. és a VII. kerületben ők adják a vevők négy százalékát, sőt a legfrekventáltabb részeken akár tíz százalékát is. Tavaly még más volt a helyzet, akkor Budapest belvárosában, az V. kerületben az adásvételek húsz százaléka külföldi partnerrel köttetett, emellett pedig a VI. és a VII. kerületben is bőven tíz százalék feletti volt az arányuk. Kedvelték a IX. kerületet is, ahol a vevők csaknem hét százaléka közülük került ki, hasonlóan az I. kerülethez. A belváros peremén, a külső kerületekben viszont már tavaly is jóval kisebb, mindössze 1–3 százalékos volt a külföldiek aránya.

A közvetítőkhöz Angliában, Németországban élő magyaroktól nem igazán érkezik megkeresés, nincs olyan tapasztalatuk, hogy kint élők hazatelepednének, és ehhez lakást keresnének. Olyanokkal viszont találkoztak, akik már évekkel ezelőtt kiköltöztek, most pedig lakásuk eladásához kérnek segítséget. Beák Attila például nemrég egy Angliában gyökeret eresztő hölgy lakását értékesítette.

Annak azért van nyoma, hogy a külföldön élő magyarok nézelődnek a hazai ingatlanpiacon, hiszen elsősorban Angliából, Németországból és Ausztriából sokan böngésznek magyar nyelvű hirdetéseket. Ők mindenképpen külföldön élő magyarok, hiszen nem az angol nyelvű portált használják. Az Ingatlan.com szakértője szerint ezek az érdeklődők két csoportra oszthatók: egy részük nem biztos, hogy belátható időn belül hazatérne, de befektetési célú vásárlást ettől függetlenül tervezhet. Másik részük ideiglenesen vállalt munkát külföldön, és feltehetőleg a Magyarországra való visszaköltözés miatt keres lakást az interneten – és előbb-utóbb elmozdulhat a monitor elől, és tényleges érdeklődőként is fölbukkanhat a hazai piacon. És ugyan nem tudni, mekkora, de bizonyos hányaduk azért is nézegetheti a hazai árakat, mert kint új életet kezdett, hátrahagyott vagy időközben öröklött ingatlanát pedig eladná. Ehhez pedig fel kell mérnie az árakat.