Lakást venne? Az árba már a drón is beleszól

Az eszköz nemcsak a látványtervhez jön jól, kihat arra is, milyen vastagon fog a fejlesztő ceruzája.

Egy XII. kerületi építési telekre kísértük el a Biggeorge Property projektmérnökét, ott követtük nyomon, hogyan készülnek a még csak tervasztalon létező projektek drónfelvételei

A kilátás milyensége az árakon is érződik: a legszebb panorámájú lakások akár ötödével is drágábbak lehetnek. Ez persze mindig is így volt, az ilyen otthonok pedig korábban is elsőként keltek el magasabb áruk ellenére. Pedig akkor még nem lehetett a vevő elé egy az egyben letenni az ablakából majdan nyíló látképet. „A drónfelvételeket ma már az előértékesítés folyamán, az árazásnál is használhatjuk. Ebben az időszakban a területre sok esetben még darut sem tudnánk kivinni, hiszen amíg az építkezés nem kezdődik meg, addig a terepviszonyok sem feltétlenül alkalmasak erre” – mondja Demetrovits Petra, a Biggeorge Property értékesítési vezetője. Hozzáteszi, hogy ez a hegyvidéki, panorámás területekre különösen igaz, de nincs másképp a belvárosban sem. Ott például esélytelen lenne, hogy a felsőbb szintek kilátását és az épület környezetét más eszközökkel előzetesen bemutassák, hiszen a daru nem bóklászhat kedvére a belső területeken. Ahol használata abszolút nem megoldható, ott korábban az egyedüli lehetőség az volt, hogy a szomszédos épületekbe bekéredzkedtek, és onnan fotóztak – amit vagy megengedtek a szomszédok, vagy nem.

„A drónfelvételeket a panoráma bemutatása mellett a látványtervek készítéséhez is felhasználjuk, ami nagyban megkönnyíti a munkánkat. Ehhez tudni kell, hogy a még csak tervasztalon létező épületek modellezése történhet makettel és számítógéppel, és lehet akár megtévesztésig valósághű, olyan, amelyen látszik az utolsó csavar is” – emeli ki Vági Bence építész, aki négy éve készít látványterveket, drónos felvételekkel pedig fél éve dolgozik. Mint mondja, a látványtervekhez a környezetet is meg kell építeni, hiszen az épület nem állhat csak úgy a semmiben. Ezt korábban számítógépes 3D-modellezéssel végezték, de használhattak hozzá valós, daruval készült felvételeket is. Amióta viszont lehet drónokat használni, az építészek a valós környezetbe is képesek behelyezni a leendő épületet.

„A légi videofelvételek másodpercenként legalább 24 darab állóképből állnak, ezekre le lehet őket bontani. Az egymást követő fényképek egyes pontjait, illetve azok egymáshoz képesti elmozdulását programmal vizsgáljuk meg, ebből pedig visszafejtjük, hogy készítésükkor a kamera hol helyezkedett el, a drón milyen mozgást végzett a levegőben” – magyarázza az építész. Hozzáteszi, hogy miután megvan a kameraútvonal, virtuálisan fölépítik az épületet, majd beállítanak mellé egy olyan virtuális kamerát is, amely a programban ugyanazt a mozgást írja le, amelyet a drón a levegőben. Ezt követően a kettőt egymásra illesztik, összedolgozzák, nagyjából kilencvenszázalékos arányban a drónfelvétel javára. Így jön létre az animáció, amely madártávlatban mutatja meg, milyen lesz az épület, hogyan fog illeszkedni a környezetébe. Vági Bence kiemeli, hogy amíg drónozás nem volt, addig madártávlati felvételekre nem illesztettek modelleket: akkor még az egész környezetet számítógéppel építették meg. Ennek oka, hogy a daruk drágák, és nem is képesek megfelelően mozogni: vagy csak egy körpályát írtak le, vagy csak elforogtak. Ezzel szemben a drónok képesek gyorsan emelkedni, süllyedni és forogni, nagy távokat berepülni. Ezáltal lesz izgalmasabb, érdekesebb a felvétel. Ilyeneket egyébként ma már a belső terek bemutatásánál is használnak, csak éppen fordított arányban: azoknál a látványterv kilencven százalékát a virtuális modell adja, tíz százalékát pedig az ablakon keresztül látott valós kép.

A drónfelvételek mellett már a 3D-nyomtatás is elkezdett belopózni az építészek eszköztárába, lehetővé téve azt, hogy egy virtuális modellből egyetlen gombnyomással valósat készítsenek. Ezeket a technikákat külföldön már elkezdték alkalmazni, és nálunk is kezdenek ismertté válni. Azokat a papírmodelleket lehet velük kiváltani, amelyeknek elkészítéséhez amúgy hetekre lenne szükség. Ha például az építészek egy százlakásos társasház kicsinyített mását akarják papírból elkészíteni, akkor ahhoz hozzávetőlegesen két hétre van szükségük. Mindez mérnöki óradíjban mérve nagyon költséges mutatvány, így azt gondolhatnánk, hogy kiváltása olcsóbbá teszi a modellezést. Viszont ez csak részben van így, hiszen a 3D-nyomtatás alapjául szolgáló modellt virtuálisan szintén el kell készíteni, ami nagyjából ugyanannyi idő, mintha papírból állítanák elő. Ez a megoldás amiatt tud mégis olcsóbb lenni, mert ezt a modellt utána lehet máshoz, például animációhoz, képekhez is használni, alakítgatni.

Bár ezt ma még végképp csak elvétve alkalmazzák – itthon egyelőre csak a Biggeorge Property használja –, az építőiparba lassan a 3D-szemüveg is belopja magát. „3D-s panorámaképeket már régóta lehetett készíteni, de korábban nem voltak elérhető áron olyan szemüvegek, amelyek alkalmasak arra, hogy ingatlanokat is be lehessen velük mutatni. Viszont ma már viselőjük gyakorlatilag 360 fokban körbe tud tekinteni leendő lakásában, és várhatóan néhány éven belül virtuálisan is be tudja járni: meg tudja nyitni a csapot, be tud pillantani a szekrénybe” – jellemzi az új technikát Vági Bence. Persze ez a módszer még gyerekcipőben jár, jelenleg még a szemüvegek nem tudnak akkora felbontást, amelyen élesen látszana minden. Másrészt a képek elkészítése elég körülményes, és az ezt lehetővé tevő technika is drága egyelőre.