Állami munkásszállókat építene Parragh

A magas járulék- és áfateher mellett kevés cég engedheti meg magának, hogy dolgozói lakhatását támogassa.

Kecskeméten a Mercedes biztosít kedvezményes bérlakást alkalmazottainak, újabban pedig a McDonald’s került be a hírekbe azzal, hogy szeptembertől Budapesten és Budaörsön is apartmanházat bérel a dolgozóinak, akiknek csak a rezsit kell fizetniük. A megfizethetetlen lakásárak és az elszálló albérleti díjak egyre több cégnek okoznak gondot, hiszen a munkaerőhiányt csillapítandó hiába emelik meg a béreket, ha munkatársaiknak csillagászati összeget kell lakásra költeniük.

„A több ezer munkást foglalkoztató gyártócégeknél, így például a kecskeméti Mercedes-gyárnál teljesen más vetületük van a lakhatási nehézségeknek, hiszen az ilyen vállalatok rengeteg embert alkalmaznak egy helyen. Ugyanakkor házak építtetésére vagy bérlésére a kisebb vállalkozásoknak már nincs lehetőségük, ilyesmit még a kereskedelmi láncok sem tesznek. Én legalábbis nem tudok olyan vállalatról, amely ilyesmivel élve, egyedül az albérleti támogatás jön szóba. Különösen olyankor van erre szükség, amikor a cégek az alföldi régiókból próbálnak munkaerőt csábítani Közép-Magyarországra vagy Nyugat-Magyarországra” – mondja Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára.

A szakember kiemeli, hogy a lakhatási problémák megoldásán már egyre több cégnél törik a fejüket, lévén a gond egyre súlyosabb: a KSH adatai szerint a kereskedelemben már 4 ezer fölé ugrott az üres munkahelyek száma, a valós szám pedig ennél sokkal nagyobb. Ezt egyértelműen jelzi, hogy már az Aldi és a Lidl is közel 300 ezer forintos, bizonyos pozíciókban ennél is magasabb bérekért csábítja a dolgozókat. A számokat tehát alulbecsüli a statisztikai hivatal (Magyarországon 141 ezer kiskereskedelmi értékesítőhely van, ennél a nagyságrendnél a 4 ezres szám nem jelentene ekkora gondot), de az arányok az ő nyilvántartásukból is szembeötlőek: 2012 óta megháromszorozódott az üres munkahelyek száma.

A helyzet napról napra súlyosabb, ráadásul az elvándorlást legalább két-három évbe telne megállítani. Vámos szerint ennél hamarabb nem várható változás, ha ugyanis a béreket komolyabban megemelnék, de közben a cégek bevétele nem változna, akkor egy idő után mindenki bezárhatna. Bizonyos szintű béremelés persze így is szükséges – tavaly július óta például már 10 százalékkal emelkedtek az ágazati bérek – de érdemi javulás csak hat-nyolc éves távlatban várható. Ehhez ráadásul elengedhetetlen a járulékok csökkentése, illetve olyan képzési programok indítása, amelyek akár a közmunkások, akár a munkanélküliek elhelyezkedését segíthetik.

Kovács István, a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségének főtitkára ugyancsak a járulékcsökkenés szükségességét hangsúlyozza, emellett sürgeti az áfacsökkentést is. Az ezáltal fölszabaduló forrásokból lehetne ugyanis béreket emelni, lakhatási támogatást adni vagy szálláshelyet biztosítani. „A szezonálisan működő szállodákban már évekkel ezelőtt is szokás volt az, hogy a nyári időszakban lakást biztosítottak a dolgozók részére, de az utóbbi egy-két évben már sok egész évben működő hosztel is úgy próbál meg takarítószemélyzetet szerezni, hogy biztosít nekik szállást” – mondja a szakember.

Hozzáteszi, hogy a munkaerőhiány már olyan általános, hogy vidéken egyre több vendéglátóhely is ezzel a módszerrel él. Ugyanakkor míg a szállásadók alapvetően saját hoteljeikben oldják meg dolgozóik lakhatását, addig egy étterem tulajdonosnak nincs más lehetősége, mint a bérlés. Mivel ez komoly tétel, nyilván nem egy ember lakik egy lakásban, illetve szóba jönnek a hosztelek is. Mindennek persze komoly költségvonzata is van, így az ágazat nagyon várja a vendéglátóiparban jövőre esedékes áfacsökkentést – esetükben az általános forgalmi adó mértéke 2017-ben 18 százalékra, 2018-ban pedig 5 százalékra mérséklődik. Ugyan ennek hatását valamelyeset a szállodák is érezni fogják, Kovács szerint nagy szükség lenne a szobakiadás áfájának csökkentésére is.

A problémát Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke is érzékeli, és szintén úgy véli, minél nagyobb egy társaság, és minél igényesebb a munkaerőre, annál nagyobb az esélye annak, hogy bérlakásokat tud biztosítani a munkavállalóknak. Ezt egy kis cég nyilván nem engedheti meg magának, hiszen komoly költséget jelent.

Nálunk a munkaerő mobilitásának komoly gátja az, hogy a potenciális dolgozók olyan térségben élnek, ahol amúgy nehéz állást találni, emiatt viszont az ingatlanokat el sem lehet adni. Vagy ha igen, akkor sincs esély arra, hogy az árából munkaerő szempontjából jobb térségben lakást lehessen vásárolni. Parragh szerint az ilyen jellegű problémák még inkább erősödhetnek, így hasznos lenne, ha az állam akár munkásszállókat is építene. Sőt, vannak olyan települések, ahol az önkormányzatok is megtehetnék, hogy bizonyos ingatlanjaikat kulturált szálláshellyé alakítsák, de ez sajnos nem jellemző. A másik gond, hogy míg Németországban egy dolgozó akár napi 200 kilométert is hajlandó autózni a munkahelyéig és vissza, addig nálunk ez gyakorlatilag kivitelezhetetlen, hiszen az átlagos jövedelem ezt nem teszi lehetővé.