Politikai termékek helyett bérlakásépítés kellene

Politikai akarat híján a lakásproblémák miatt is csúszik lefelé az alsó középosztály.

Több megfizethető bérlakásra van szükség Magyarországon, ez a fő üzenetünk – foglalta össze Kőszeghy Lea, a Habitat for Humanity Magyarország szakpolitikai munkatársa.

Ugyanis égető a hiány: van egy zsugorodó önkormányzati lakásszektor, és van egy szűk, jogilag bizonytalan helyzetű, egyre dráguló magánbérlakás-szektor. Sok élethelyzetre a bérlakás ad csak megoldást, ha cél, hogy méltányos lakhatási feltételekkel otthonhoz jusson mindenki – szögezte le Kőszeghy. Fontos megoldást találni, akár bérlakásépítéssel, akár felújítással, akár magánlakások felvásárlásával, akár más, innovatív módszerekkel. Ilyenek lehetnek a szociális lakásügynökségek, amelyek közvetítenének a megfizethető bérlakásra váró lehetséges bérlők és a magánlakás-tulajdonosok között.

Fontosak a középréteg igényei is, hiszen a jelenleg elérhető konstrukciókból semelyik sem nekik szól – erről Párdi Zsófia, a Társaság a Lakásépítésért, Lakásfelújításért Egyesület projektvezetője beszélt. Számukra lehetne megoldás a valamelyest támogatott, de önköltségét kitermelő, megfizethető bérlakásszektor, amely a bérből és fizetésből élő középréteg számára kínálhatna minőségi, fenntartható megoldást. Ezt kellene építéssel, használt lakások bevonásával bővíteni. Ehhez az kell, hogy legyen végre politikai akarat arra, hogy a magyar bérlakáshelyzet rendeződjön, és a megfelelő állomány álljon rendelkezésre.

Két nagy problémája van a magyar lakáspolitikának: egyrészt a szegénység és az erre adott reakció, azaz a telepekre vagy a munkalehetőségtől távoli falvakba költöztetés, amelynek óriási társadalmi költségei lesznek később: a leszakadó rétegek, a rossz oktatás révén az újratermelődő szegénység képében – ezt már Hegedüs József, a Városkutatás Kft. ügyvezetője mondta. A közgazdász szerint a másik gond, hogy az alsó középosztály olyan kockázatokkal néz szembe egy betegség, válás vagy munkanélküliség esetén, amelyeket csak egy ilyen támogatott, jogi-társasági rendszerrel lehetne kezelni, ahol a kockázat megoszlik a szereplők – a bérbeadók és bérlők – között. Hozzátette: a magyar rendszer torz, ráadásul az intézmények és a civilek ötleteit nem támogatja a politika, pedig ők hozhatnak olyan megoldásokat, amelyek megfizethetőek és politikailag is keresztülvihetőek. Ehelyett olyan nagy, előkészítetlen támogatóprogramokat dobnak be, amelyek elsősorban politikai termékek: mint a szocpol annak idején, vagy a csok és a nok most.

Hegedüs és Párdi hozzátette: az állam nem akar, az önkormányzat pedig a 2010 óta megnyirbált önálló pénzügyi mozgástér miatt nagyon ritkán tud beszállni a bérlakásépítésbe, de – ami Hegedüs szerint furcsa – ritka kivételektől eltekintve a vállalkozói szektor sem.

A rendezvényt támogató Vidóczi Árpád, a Wienerberger Zrt. építészmérnöke hozzátette: cége egy transzparens mintaprojekttel akar hozzájárulni az erőfeszítésekhez. Ennek előzménye, hogy egy új technológiai megoldásaikkal felépített családi házon már vizsgálták a lakók energiafelhasználását; céljuk a hosszú távú fenntarthatóság elősegítése, hiszen ez társasházak esetén is működhet.