Sajnos úgy tűnik, az 1956-os forradalom 60. évfordulója nemigen ihlette meg a szerzőket és a könyvkiadókat – különlegesség azért ebben a témában is akad: Weöres Sándortól a Rapszódia a kivívott szabadságról. A válogatásban Weöres közéleti költeményeit gyűjtötte egybe a Helikon Kiadó. A Rákosi-rendszer zsarnokságáról, a forradalomról és annak eltiprásáról, majd az ezt követő keserűségről szólnak a művek. A kiadó folytatja Márai Sándor naplósorozatát is, az 1974–77 közti naplókkal.
A legkülönlegesebb naplóval biztos hogy Esterházy Péter érkezik a könyvhétre. „Április végén enyhe fájdalom jelentkezett, emlékeim szerint a jobb oldali borda alatt. Vagy a bal oldali? Nem törődtem vele. Hasnyálmirigyrákot állapítottak meg, májáttéttel” – írja szenvtelen tárgyilagossággal.
Tavaly ősszel derült ki a nagyközönség számára, amiről régóta suttogtak: az író súlyos beteg. Esterházy Péter természetes közege a szöveg, így a betegséget is szöveggé formálja. A Hasnyálmirigynapló egy szűk év összefoglalása, amelyben a rák kegyetlen, de becézett szeretőként („Hasnyálka”) jelenik meg, akinek a szerző szerelmet vall, akivel hajba kap, aki iránt vágyat érez.
Nem könnyű olvasmány a naplóregény, sőt kifejezetten nehéz, fájdalmas szöveg, amely minden szövegszerűsége ellenére is bántóan valószerű. Bekezdésenként hasít belénk, hogy milyen törékenyek vagyunk, és ez a törékenység nem valami patetikus operettérzés, hanem kíméletlenül kisszerű: napsütés, ücsörgés a padon, rántott húsok, telefonok, kemoterápia. De épp e miatt a hétköznapiság miatt marad hely a reménynek is a szövegben. A hétköznapi küzdelemben ugyanis ott az élet, ott van Isten, és ott mindenki, aki olvassa a naplót.
Grendel Lajos szlovákiai magyar író műveiből egy valamikori, letűnt Közép-Európa rajzolódik ki, és persze az új, a mai, ahol a Grendel-regények és -novellák szereplői öregszenek, leszámolnak a múlttal és az illúziókkal. Grendel jó mesélő, novelláskötetei letehetetlenek, most egy újat vehetünk kézbe a Kalligram Kiadó jóvoltából.