Ma már nem is tudjuk elképzelni, milyen lehetett, amikor Szántódra, Szemesre, „Kővágó-Eörs”-re, Lellére és Révfürdőre még „részint az olcsó élet, de meg a poétikusan csöndes falusi magány” miatt ment az ember. Pedig ilyesmiről számol be az az 1893-ban született tudósítás, amelyet a Kovács Emőke Régi Balaton című könyvében felbukkanó dokumentumok között olvashatunk. A szerző arra vállalkozott, hogy történészi alapossággal dokumentálja a Balaton XIX. századi világát, többnyire a fellelhető szépirodalmi munkák, útleírások alapján. Bár a kötet első, tanulmányszerű kétharmadában is találkozhatunk érdekes tényekkel, a tóról, a hozzá fűződő legendákról, a körülötte élő emberekről sokkal többet tudhatunk meg a könyv utolsó harmadát kitevő cikkgyűjteményből.
Ahogy a poétikusan csöndes falusi magány és az olcsó élet ma már ritkán jut eszébe az embernek a fent emlegetett helységekre gondolva, ugyanúgy nehéz magunk elé idézni az egykor néptelen Balaton-parti vidéket is. Pedig a környék benépesedése és a turisztikai lehetőségek kiaknázása – többek közt Kossuth Lajos korholó unszolására – csak a XIX. században indult el, s akkor is nagy nehezen.
„20 mérföldnyi sima út, nagyobb, mint némely vármegye [ ], s a honnak legszebb vidéke által körítve, s rajta mégis egyetlen hajó sem libeg. [ ] Volna csak másutt e tó, amarra nyugat felé, s virító városok körítenék, s fürge gőzösök ünnepelnék rajta az emberész diadalát, nálunk, ha csak egy bogarászó fecskecsoport nem röpked felette, élettelen s henye, mint egy roppant sír” – írja a reformkori politikus 1842 nyarán – ma úgy mondanánk: strandszezonban – a Pesti Hírlap hasábjain. A Széchenyi István által generált nemzeti összefogásnak hála azonban két év elteltével már próbaúton volt az első gőzös, amely aztán keresztül-kasul cikázva a tavon egyre több kikötőponton segítette elő a füredi fürdőélet kiterjesztését.
A kötet talán legizgalmasabb s az olvasó számára a legtöbb érdekességet kínáló fejezetei azok, amelyek a századfordulóra a téli Balatonon kialakult igen aktív társadalmi és sportéletet, a téli jégfarsangokat mutatják be: a korcsolyázók, fakutyázók, a jégszánon, jégvitorláson, sőt a két háború közötti korabeli fotók tanúsága szerint jégszörfön közlekedő nőket és férfiakat a sokak által költőien megénekelt rianások sem riasztottak vissza e tevékenységektől.
Aki kíváncsi, mi vitte Eötvös Lorándot a Balaton jegére hideg téli éjszakákon, s aki még ma sem tudja, miféle isteni könnyben mártózik meg évről évre a tikkasztó nyárban, üsse föl az indián nyár egy napfényes balatoni délutánján e könyvet, és járjon utána.
(Kovács Emőke: Régi Balaton. Éghajlat Könyvkiadó, Budapest, 2016. Ára: 2990 forint.)
