Arra jók vagyunk, hogy fogyasszunk, arra, hogy tulajdonosok legyünk és meggazdagodjunk, már nem – mondja Sofi Oksanen új regénye, a Norma egyik szereplője. A többes szám első személy a női nemre utal. Eszerint a nők csupán felhasználói, és így elszenvedői a szépségiparnak, amely voltaképpen a férfiuralom elmélyítésének és kiszélesítésének egyik szofisztikált eszköze.
Oksanen regényének középpontjában egy elsőre talán banálisnak tűnő témakör, a haj és annak legális, féllegális és feketekereskedelme áll.
A hajbiznisz szinte észrevehetetlen, hiába zajlik a szemünk előtt
– mondta az írónő a témáról a lapunknak adott interjújában. Hozzátette, korábban még megjelenhettek olyan hírek, hogy egy filmsztárnak vagy énekesnőnek hullik a haja, ma már ez elképzelhetetlen, hiszen valaki más hajával teszik tökéletessé a kinézetét. Ezért azonban azoknak a más nőknek súlyos árat kell fizetniük. A szépség utáni haszontalan hajsza áldozatait pedig, a regény tanúsága szerint, a bizniszt irányító férfiak zsákmányolják ki.
Ebben a velejéig patriarchális társadalomban (közelebbről: Finnországban) rejtőzik Norma, a fiatal nő, akit különleges képességekkel áldott (vagy átkozott) meg a sors: haja hihetetlen mértékben növekszik, és természetfeletti erővel bír. Vagyis
a regény főhőse a hajból élő férfiak vágyának tárgya, és legrosszabb rémálma is egyben.
Hiszen a pompás hajzuhatag rengeteg pénzzel kecsegtet, ám önálló erővel rendelkezik, nem lehet kordában tartani, uralni és felhasználni. Norma lénye önmagában lázadás a férfitársadalom ellen.
Különleges képessége miatt a nő anyjával visszahúzódva él, éppen csak annyi kapcsolatot tartanak fenn a külvilággal, amennyi elengedhetetlen. Ám egy nap Norma anyját elgázolja a metró. A biztonsági kamerák felvétele alapján öngyilkos lett, Norma azonban biztos benne, hogy bűncselekmény történt, így nyomozni kezd az anyja után. Így talál rá a Finnországból működtetett, nemzetközi maffiára, amely nem válogat az eszközökben, ha a hajról van szó.
A nyomozás ráadásul arra is fényt derít, hogy a klán nem csupán a hajjal, de béranyákkal és csecsemőkkel is kereskedik.
Terméketlen vagy csupán szülni nem kívánó nyugati nőknek adják el az afrikai és ázsiai „csecsemőgyárakban” született babákat. A szépség mellett így a születést is uralja a maffia, amely e tekintetben is a nőkkel szembeni társadalmi elvárások metonímiájává válik a regényben.
Sofi Oksanen regényeiben a női test és lélek a társadalmi normáktól eltérő formákon keresztül, a természetesnek vett szabályok margóján jelenik meg: testképzavar, önértékelési zavar, erőszak, bántalmazás, homo- és biszexualitás, vagy mint a Normában, mágikus képesség. Előző munkája, a Mikor eltűntek a galambok a nőiséget történelmi perspektívába helyezte, és a hatalmi viszonyokban, az erőszakos rendszer elnyomásában Észtországnak a náci Németország és a Szovjetunió általi megszállását jelenítette meg. Most egyszerre szűkítette és tágította a látókört. Visszatért egy nagyon is konkrét testhez, ám a szépségipar működésében egy általános és kortalan problémára reflektált.
