Terméketlen vagy csupán szülni nem kívánó nyugati nőknek adják el az afrikai és ázsiai „csecsemőgyárakban” született babákat. A szépség mellett így a születést is uralja a maffia, amely e tekintetben is a nőkkel szembeni társadalmi elvárások metonímiájává válik a regényben.
Sofi Oksanen regényeiben a női test és lélek a társadalmi normáktól eltérő formákon keresztül, a természetesnek vett szabályok margóján jelenik meg: testképzavar, önértékelési zavar, erőszak, bántalmazás, homo- és biszexualitás, vagy mint a Normában, mágikus képesség. Előző munkája, a Mikor eltűntek a galambok a nőiséget történelmi perspektívába helyezte, és a hatalmi viszonyokban, az erőszakos rendszer elnyomásában Észtországnak a náci Németország és a Szovjetunió általi megszállását jelenítette meg. Most egyszerre szűkítette és tágította a látókört. Visszatért egy nagyon is konkrét testhez, ám a szépségipar működésében egy általános és kortalan problémára reflektált.
