– Van egy erős mondat a magyarul most megjelent, 2004-es Macskaköröm című regény elején: „a politika nem politika, hanem közvélemény.” Hogy érdemes érteni ezt?
– A politikáról alkotott felfogás lehet az, hogy a cselekvők azt teszik, ami szavak szintjén is elhangzik tőlük. Hogy vannak elvek, és annak mentén lépnek valamit. Ma viszont minden azon múlik, hogyan lehet valamit a széles tömegek számára kommunikálni. A lényeg, hogy milyen irányba tudod elmozdítani a közvéleményt. Így terjedhetnek szabadon az álhírek, hiszen nem számít, mi az igazság, annyi a fontos, mit fognak elhinni az emberek. Akinek hisznek, végül arra fognak szavazni.
– A tömegtájékoztatás és a hírekhez való gyors hozzáférés nem épp a demokráciát segítik? Valóban, terjednek álhírek is, de mindennél könnyebb valós információkat is szerezni a közélet alakulásáról. Egy okostelefonon keresztül ma már a világ legeldugottabb részén is olvashatjuk a legfrissebb híreket.
– Persze, szükség van az okoskütyükre, de én kétélű fegyvernek gondolom őket. Nem lehet úgy demokráciát kialakítani, ha az emberek nem jutnak információhoz, és mi más segítené ezt, ha nem a tömegtájékoztatás? Csakhogy sok politikus is rájött, hogy a tömegek valós tájékoztatása helyett az ő piacukon hatékonyabb, ha ügyesen tudják manipulálni az embereket. A politikusok spin doctorai egyöntetűen vallják, hogy elsősorban az emberek félelmeire, aggodalmaira kell rájátszani, és akkor könnyen meg lehet őket nyerni maguknak. Mikor a populista politikusok azt mondják, hogy jobb félni, akkor az emberek nem fogják azt gondolni, hogy érdemes inkább higgadtan szemlélni a dolgokat. A csalódott választók könnyebben hisznek azoknak, akik érzelmi kérdést csinálnak a politikából, és azt mondják, ők valóban őszintén mondják, amit gondolnak. Pedig ez is csak manipuláció.
– Valóban, sokat beszélnek például a menekültválságról, amiről ön is írt már Ha háború lenne nálunk című művében. De az emberek a kulturális és vallási eltérésektől tartanak igazán, amik mindennapos konfliktusokhoz vezetnek – ezek ne lennének valósak?