Egy budapesti általános iskolában a Légy jó mindhalálig helyett már Janne Teller Semmi című botránykönyvét olvastatják a gyerekekkel – robbantotta a bombát a Válasz.hu múlt héten, a kilencedik kerületi Patrona Hungariae gimnázium volt magyartanárának, Gál Magdolnának a levelét közzétéve. Gál a tizenhetedik kerületi Újlak utcai két tannyelvű általános iskola igazgatóját és Czunyiné Bertalan Judit köznevelési államtitkárt kereste fel azzal: ártalmas a Semmi című könyv oktatása, és sokkal több értelme lenne az itt elhagyott Móricz Zsigmond művét olvastatni a fiatalokkal.
A levél szerzője ismerteti a Semmi történetét: egy diák rádöbben, hogy nincs értelme semminek, ezért nem hajlandó innentől semmit csinálni. Társai elkezdik összegyűjteni a Fontos Dolgok Halmát, hogy ezzel bizonyítsák neki: igenis vannak értékes dolgok az életben. A helyzet egyre durvul, idekerül a halott kistestvér koporsója és egy lány szüzessége is, a közben végig a szilvafán üldögélő Pierre Anthon viszont nem hajlandó megtekinteni a gyűjteményt. A történet ezután is bővelkedik bizarr fordulatokban, ezeket a levelet jegyző tanár részletesen fejtegeti, arra jutva: a gyerekek egy mindenétől megfosztott világot kapnak, „annak bizonyítását, hogy nem csupán lúzerek, ha akarnak valamit kezdeni az életükkel, hanem egyenesen gonosztevők, és ahogy az értelmet keresik, egyre inkább azzá válnak. És hogy még ez se számít, mert az élet vállrándítással továbbhalad mindezen.” Gál szerint felelőtlenség ezt mutatni nyolcadikos gyerekeknek, és inkább a Légy jót kellene olvastatni, amely „minden tragikuma ellenére egy értékekkel teli regény, arra vezet rá, hogy nem hiábavaló az áldozat, hogy kiderül a végén az igazság, hogy a világ minden ridegsége ellenére jónak lenni jó, még egy ellenségesnek tűnő közegben is”. A pedagógus úgy látja, hogy ez egy gyökérmű a gyökértelen világban, és megvitatása során lehet jót beszélgetni az iskolai órán szerelemről, hazáról, családról és árulásról.
A volt tanár levelével többen nem értettek egyet, köztük a Magyartanárok Egyesületének vezetője, Arató László sem, aki az MNO-nak arról beszélt: ő tanítja mindkét művet, de a Semmi jóval könnyebben oktatható, míg Móricz művét nem szokták szeretni a gyerekek. A Légy jó mindhalálig esetében nem az a helyzet, mint a Kőszívű ember fiainál, hogy a gyerekek a hossza miatt nem olvassák: „odacsapják a könyvet, mert idegesíti őket Nyilas Misi szorongása”. Nem értik, miért van állandóan bűntudata, miért szorong már azért is, hogy elhagyta a kalapját, elrejtett egy kést, miért viselkedik úgy, ahogy. Emellett a gyerekeknek az elmélkedő betétek sem tetszenek – Nagy úr bonyolult fejtegetése például –, s a patetikus stílust sem kedvelik. „Miközben a Légy jó százszor jobb persze, a Semmi pedig esztétikailag nem kiváló, de jól tanítható.”