De még milyen könyveket! Máshogy mindenki más címmel gyerekverseket adott ki, míg az Egy földterület növénytakarójának változása már pontosan jelezte, fontos alkotóval lesz dolgunk. – A társadalmi érdeklődés relatív fölerősödésével az oraveczi világkép polarizálódási lehetőségeket kapott, s ezáltal jelentősen növelhette az önkifejezés addig szűkös kereteit. Egyfelől megindulhatott e lírában a létfilozófiai szkepszis szociális összefüggésekbe való átszivárgása, másfelől ( ) megelevenedtek a mítoszteremtésnek azok az erői, melyek az egyetemes céltalanság képzetét kiolthatják – írta még a kötet kapcsán Aczél Géza a Tiszatájban.
A rendszerváltás környékén ismét hazajött, és tagja lett Antall József kormányfő tanácsadó testületének. Innen viszont tíz hónap után távozott, és inkább a Pesti Hírlapnál, majd az Új Magyarországnál vállalt állást. Csalódott aztán a rendszerváltásban, ahogy azt lapunknak is elmondta 2015-ben. Közel hatvanévesen költözött vissza Szajlára, ahol belekezdett családja történetének megírásába.
Az 1943-as születésű, Kossuth-díjas művész kiváló fordító is: ő magyarította többek között Paul Celan vagy Franz Xaver Kroetz írásait. Az 1979-es Egy földterület növénytakarójának változása óta közel negyven év telt el: Oravecz Imre ezalatt egyik legfontosabb alkotónkká nőtte ki magát. 1989-ben József Attila-díjat kapott, amit aztán nyílt levélben utasított vissza. Költői életművéért 2003-ban Kossuth-díjjal, 2015-ben Prima díjjal, egy évre rá Aegon Művészeti Díjjal tüntették ki. Ez utóbbit Távozó fa című kötetével érdemelte ki, amiről Kulcsár Szabó Ernő irodalomtörténész a díjátadón elmondta: az az üzenete az emberi életről, hogy azt a különféle ideológiáktól mentesen kellene megélni.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!