Ráadásul a könyv címét (Az orosz arisztokrácia végnapjai) nyugodtan nevezhetjük még szerénynek is. Smith ugyanis messze nem csak arról a néhány végzetes évről beszél, amikor az orosz nemesség eltűnt az ország történelméből. A könyv elején nem túl hosszan, de alaposan és közérthetően felvázolja az 1917-hez vezető belső okokat, majd egészen a második világháborúig követi végig a két kiválasztott család tagjainak sorsát, így pedig a sztálini Szovjetunióról is olyan sajátos perspektívát kapunk, amilyet idehaza eddig ilyen részletességgel még nem nyújtott történelmi munka tudomásom szerint.
Smith nagyon jól ért hozzá, hogy olvasmányosan vegyítse a nagy összefüggések taglalását a mikrotörténelmi eseményekkel. Így valóban belelátni az orosz társadalom legfelső köreinek intim hétköznapjaiba – ezek jórészt megint csak arról árulkodnak, hogy a végzete felé robogó társadalmi csoport tagjainak nagy része szándékosan, naivitásból vagy tudatlanságból, de tudomást sem vett a körülötte zajló változásokról.
A Seremetyevek egyik idősebb tagja például még a XX. században is a forradalom előtti Franciaország főuraihoz hasonlóan élte napjait: délben vonultak be lakosztályába a szolgák, és felöltöztették, többen egyszerre. Az orosz parasztok – hiába a jobbágyfelszabadítás 1861-ben – még ötven évvel később is leborulva köszöntötték a földeken a kilovagoló nemeseket, akik közül az idősebb nemzedék tagjai ezt még akkor is természetesnek vették, csak néhány fiatalabb, magát az új eszmék iránt nyitottnak érző grófkisasszony jegyezte fel naplójába, hogy már zavarja ez a szokás. És az orosz nemesség tagjai ugyanígy nem ismerték fel, amikor ezek a parasztok egyre komorabbak, egyre fenyegetőbbek lettek velük szemben.
Ráadásul még a körülmények is összejátszottak sokszor ellenük: természetesen voltak azért olyanok is, akik a szaporodó baljós jelekre elmenekültek, emigráltak volna, ők azonban amiatt kerültek nehéz helyzetbe, hogy a kitörő első világháború kezdetén sok nemesi dinasztia hazafias felbuzdulásból pénzzé tette külföldi ingatlanjait, befektetéseit, és hazavitte vagyonát, majd amikor a helyzet kezdett rosszra fordulni, már maga a kormány vezetett be súlyos korlátozásokat a bankból kivehető pénzekre. Végül jöttek a kommunisták, és egyszerűen kirabolták a bankokat. (Volt olyan szentpétervári pénzintézet, ahol a trezorok tulajdonosait egyik nap elfogták, bevitték a bankba, és fegyverrel kényszerítették őket a széfek kinyitására, majd mindent elvittek – még az unokák levágott első hajtincseit is.)
