A 2017 – Háború Oroszországgal azonban legalább ennyire akar haragos politikai pamflet lenni az európai vezetőkről, akik azt gondolták, a 2008-as válság után a legegyszerűbben a védelmi kiadások megnyirbálásával csökkenthetik a költségvetési hiányt. Shirreff egy percig sem próbálja előttünk titkolni, mennyire utálja ezért saját kormányát, és mivel nyilván kisujjában van az egész, szinte élvezettel taglalja a brit védelmi képességek leépülését: egy beszélgetés során a brit vezérkari főnök elmeséli saját miniszterének, hogy a haderőcsökkentés miatt egy bizonyos pontonhidat, amelyet úgy terveztek, hogy legrosszabb esetben a katonák darabokban is mozgathassák (hat katona kell egy-egy elem elcipeléséhez), már csak úgy tudnak használni, ha az utászparancsnokok „ellopkodnak” katonákat más alakulatoktól, mert egyszerűen nincs annyiszor hat ember, ahányra szükség lenne. És persze amikor kitör a konfliktus, és Nagy-Britannia harcoló alakulatokat akar kiállítani, akkor kiderül, hogy az elvileg nagy becsben tartott, első vonalbeli haditechnikát is ugyanígy kell „kannibalizálni”.
A könyv emellett regény is szeretne lenni. Sajnos annak már kevésbé sikerült. A dramaturgia még úgy-ahogy elmegy. A mindenkit váratlanul érő orosz támadás után – amelyben az oroszok is súlyos hibát vétenek már a legelején egy brit és egy német aknamentesítő hajó nem szándékos lebombázásával – az európai hatalmak előbb haboznak, majd megpróbálnak az „elrettentés” eszközével élni, de amikor ez sem sikerül, sőt nem várt katasztrófába torkollik (egy orosz tengeralattjáró megtorpedózza a brit hadiflotta büszkeségét, a Queen Elizabeth repülőgép-anyahajót, amelyen azonban a haderőcsökkentés miatt nincsenek harci gépek), mégiscsak összeütnek egy egészen kreatív ellencsapástervet. Mindehhez ráadásul nem várt segítséget kapnak egy véletlenül Lettországban maradt néhány fős brit kiképzőalakulattól, amely partizán-hadviselést folytató lett katonákkal a megszálló oroszok elől erdőkben bujkál. Ráadásul ügyes akcióval még magát Putyint is sikerül látványosan megalázniuk a nemzetközi média kamerái előtt. A többit, így az események végkifejletét már nem lenne sportszerű elárulni.
