Ilyen volt például a Kaliforniai Egyetem gyermekgyógyász professzorának, Robert Lustignak a közelmúltban megjelent több írása is a cukorfogyasztásról, elsősorban a fruktózról. Okfejtése egy témához nem értő olvasó számára meggyőzőnek tűnhet, azonban cikkei kemény kritikát kaptak nemzetközi szaktekintélyektől. Írásaiban több állítás is megkérdőjelezhető szakmailag.
Lustig kijelentései nem egy esetben túlzóak, és tudományosan nem igazoltak. Lustig méregnek titulálta a cukrot. Szerinte a gyümölcscukornak az alkoholhoz hasonló mérgező hatása van, a túlzott cukorfogyasztás akár halálos betegség kialakulásához is vezethet, ugyanakkor függőséget is okoz.
A tudomány jelenleg nem talált egyértelmű bizonyítékot a cukorbevitel és a kettes típusú cukorbetegség kialakulása közötti kapcsolatra, ugyanígy a magas vérnyomás kialakulásának kockázatát sem növeli meg a hosszú távú fruktóz- vagy szacharózbevitel.
Édes élet (1.): Evolúciós kötődés a szénhidrátokhoz
Az evolúció folyamán alakult ki bennünk a biztonságos és energiában gazdag ételekre utaló édes ízhez való vonzódás.
Édes élet (2.): A szénhidrátok szerepe a táplálkozásban Nem is vesszük észre, milyen gyorsan betelik a napi hozzáadottcukor-kvótánk. A többi már „csak” hizlal?
Édes élet (3.): Mit mutat az élelmiszercímke?
Az élelmiszercímkéket mindig tanulmányozzuk át, hogy tudjuk, milyen cukrot és abból mennyit tartalmaz.
Édes élet (4.): Ismerjük a szénhidrátokat?
Minden szénhidrátnak más-más jellemzői vannak. Ha ismerjük ezeket, okosabban tudjuk kiválasztani, hogy mivel édesítsük meg az ételünket.
Édes élet (5.): Íme az igazság a kukoricaszirupról
Többnyire a sejtelmes HFCS fedőnév alatt avagy izoglükózként, netán glükóz-fruktózként tüntetik fel a címkéken. Mit érdemes tudni a kukoricaszirupról?
Mára már egyértelmű a kapcsolat a gyakori szénhidrátfogyasztás és a fogszuvasodás között, főképp akkor, ha ehhez nem megfelelő szájhigiénia társul, és hiányzik a fluoridos fogkrémek használata általi megelőzés.
Összességében elmondható, hogy a táplálkozásban továbbra is a változatosság a mérvadó, hiszen így biztosítható, hogy a szervezet minden tápanyaghoz a megfelelő mennyiségben és arányban jusson hozzá. A szénhidrátokra szükségünk van, hiszen ezek jelentik a legkönnyebben hasznosítható energiaforrást a szervezet számára.
A szőlőcukor a sejtek és kiemelten az agy fő energiaforrása, míg a szőlőcukor egységekből felépülő glikogén az emberi és az állati szervezet tartalék tápanyaga.
A szénhidrátoknak szerepük van a véralvadás gátlásában, immunanyagok képzésében is. A tápanyagbevitelen túl az étkezés egyben fontos örömforrás is, melynek része az is, hogy a szénhidrátok növelik az ételek élvezeti értékét.
Ennek értelmében az étrendből nem száműzhetők, a hangsúly a mértékletes fogyasztáson van. A szénhidrátok elsődleges forrásai a teljes kiőrlésű gabonafélék, a barna rizs,a köles, a hajdina, a bulgur (tört búza), a hüvelyesek, valamint a zöldség- és gyümölcsfélék, melyek rendszeres fogyasztásával egyben fedezhető a megfelelő rostbevitel is.
De ha olykor mégis elcsábulunk egy-egy édesebb falatra, akkor válasszuk inkább a tej- vagy gyümölcsalapú desszerteket, édességeket. Az édesség iránti vágyat csillapíthatjuk gyümölcsökkel, készíthetünk belőlük – cukor hozzáadása nélkül vagy kevés hozzáadott cukorral – gyümölcssalátát. Jó alternatíva lehet a házilag készített limonádé, gyümölcstea, gyümölcsalapú tejes turmixital, valamint az energiamentes édesítőszerrel készült innivalók is.
