Büntetlenség és erősen csökkentett adókulcs járt volna mindenkinek, aki a Németországból kisíbolt tőkéjét visszaviszi Németországba. Az akkori SPD–Zöld kormány baráti ajánlata 2004 eleje és 2005 márciusa között tartott. Ma ugyanők hangoskodnak a Svájccal megkötendő adómegállapodás ellen, annak ellenére, hogy most az adókulcsok magasabbak lennének, mint amit akkor kormányon javasoltak.
Az akkori elvi kérdésből mára vád lett, a pénzmosásé. Ez a vörös–zöld adóamnesztia akkoriban alig 1,3 milliárd eurót, azaz a jóval magasabb elvárásokhoz képest szinte semmit sem hozott. Az akkor nagyon rossz volt az államkasszának, de most jó az SPD-nek és a Zöldeknek, mert a német adócsalókról zajló vitában most a korbácsért kiálthatnak, lévén a mézesmadzag-politika eddig nem segített. Ennek ellenére igaz marad, hogy egykor a vörös–zöld csapat kész volt a költségvetés kárát is tudomásul venni, amit most ellenzékben meg kívánnak akadályozni.
Ez a vörös–zöld váltás példaértékű abban a nehéz mérlegelésben, amit a szövetségi és tartományi kormányoknak egymás közti kapcsolatukban végig kell gondolniuk. Hiszen megválaszolandó kérdés, hogy a kormány inkább lemondjon-e a teljes összeg visszafizetéséről annak érdekében, hogy az elcsalt összeg legalább egy részét megkapja. A kérdés tehát egyszerűen az, hogy az erkölcs eladható-e, legalábbis porciónként.
Wolfgang Schäuble (CDU) pénzügyminiszter kijelentette: az SPD és a Zöldek hagyják az olcsó polémiát. Ami azért is káros, mert már az eddigi ellenállás is további koncesszióhoz vezetett Svájccal szemben. Az SPD és a Zöldek legfontosabb ellenérve magát az ellenzéket is nehéz helyzetbe hozza. Azért, hogy megakadályozzák a tőke további menekülését, azt követelik, hogy a megállapodást visszaható hatállyal léptessék életbe. Ebben az esetben azonban az adócsalás tényállása is visszaható hatállyal lépne életbe, ami az egyik legfontosabb jogelvtől térne el. Ez is az egyik megfizetendő ár lenne, s ezt azért érdemes végiggondolni.
Süddeutsche Zeitung (suedddeutsche.de)
