„Magyarország ismét a cseh újságírók látókörébe került. A dolog mégiscsak többet érdemelne néhány buta megjegyzésnél arról, hogy a Benes-dekrétumok védelmezőinek és kritikusainak kölcsönösen szükségük van egymásra. Miről van tehát szó?” – teszi fel a kérdést Bohumil Dolezal ismert cseh politológus „A példák vonzóak. Még a rosszak is” című jegyzetében, amelyet a véleményoldalán közöl az újság.
Dolezal leszögezi: Szlovákia a cseh példa nyomán fogadott el nyilatkozatot a Benes-dekrétumok sérthetetlenségéről, amelyek nyilvánvalóan ellentétesek az euroatlanti államok jogrendjével. „Politikai szempontból ugyanakkor nyilvánvaló, hogy már 1990-ben lehetetlen volt bármiféle módon lényegesen módosítani azt az állapotot, amely érvényesítésük következtében alakult ki: széles körű, tömegeket érintő bűncselekményről van szó, miközben az elkövetéstől már sok év telt el. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem lehetne, vagy nem kellene valamit tenni” – írja Dolezal.
„Ma is veszélyeztetik Közép-Kelet-Európát”
Úgy véli: arra azonban volt lehetőség, hogy kölcsönös megegyezéssel az elkövetők és a sértettek között mérsékeljék néhány sérelem következményét. „Ehelyett a cseh politikusoknak, valamint azok újságírói, illetve történészi lobbijainak sikerült elérniük, hogy az egész ügyet befagyasztották és elhalasztották annak reményében, hogy a »közös jövő« nyomására feledésbe merül. A szlovák politikusok sajnos követték a cseh nyomokat. A példák vonzóak, főleg azok a rosszak” – írja Dolezal. Hozzáteszi: míg a német politika ebbe a cseh (és szlovák) hozzáállásba beletörődött, a kisebb érintett országoknak (Magyarország és részben Ausztria) ez problémát okoz. „Őket az ügy közvetlenebbül érinti, mint Németországot” – állítja a politológus.
Szerinte közép-európai problémáról van szó: a nyugati demokráciák Sztálin Oroszországával egyetértésben végül is áldásukat adták a vagyonelkobzással egybekötött lakossági kitelepítésekre. Tudniuk kellett, hogy azok embertelenek lesznek. Oroszország így játszva megszerezte a közép-európai térséget, míg a Nyugat sok évre elveszítette itt bármiféle politikai befolyását. „A múltban keletkezett konfliktusok ma is veszélyeztetik Közép-Kelet-Európát, és ízletes falattá teszik őt Kelet nagyhatalmi étvágya számára. Ez a helyzet rendkívül veszélyes, bár nem tudom, mit lehet vele még tenni. Valamit azonban mégis tenni kellene” – zárja eszmefuttatását a magyar ügyekben járatos Dolezal.
Vagyonelkobzást és kitelepítést hoztak a Benes-dekrétumok
Az Edvard Benes csehszlovák köztársasági elnök által a második világháború után hozott dekrétumok egyfelől visszaállították az ország szuverenitását, semmisnek nyilvánították a háború alatt bekövetkezett változásokat, és hivatkozási alapot teremtettek a csehszlovák állam jogfolytonosságához. Másfelől – és a súlyos sérelmek ebből fakadtak – kimondták a csehszlovákiai németek és magyarok kollektív bűnösségét és ezzel indokolt jogfosztását, aminek alapján tömeges vagyonelkobzást és kitelepítéseket hajtottak végre, embertelen büntetéseket szabtak ki.
Csehszlovákia két jogutód állama – a Cseh Köztársaság és Szlovákia – egyaránt elutasítja a Benes-dekrétumok érvénytelenségének kimondását.
Múlt héten azonban a Szlovákiában 2007-ben elfogadott parlamenti határozat hatályon kívül helyezésére irányuló petícióról tárgyalt az Európai Parlament illetékes bizottsága, amely úgy döntött, napirenden tartja az ügyet, és Szlovákia álláspontját is kikéri a kérdésben. Juhász Imre, a petíció benyújtója a bizottság ülésén elmondta: a Benes-dekrétumok diszkriminatívak, több dekrétum még címében is a németekkel és a magyarokkal szembeni intézkedéseket tartalmaz – fejtette ki az európai jog szakértője. Hahn-Seidl Alida, a németországi Hunnia Baráti Kör képviselője, a petíció másik aláírója a zsidókat megbélyegző nürnbergi törvényekhez hasonlította a Benes-dekrétumokat.
A magyar kormány is kiemelten kezeli a kérdést
A civilek törekvéseit. felkaroló fideszes EP-képviselő, Bagó Zoltán elmondta: „Nem politikai kérdésről van szó, mert az a bilaterális diplomáciára tartozik. Nem történelmi kérdésről van szó, nem az államiságot szeretnénk megkérdőjelezni, hanem hatályos, élő jogról, a 2004-es EU-csatlakozás után keletkezett 2007-es szlovák nemzeti tanácsi határozatról.”
Martonyi János külügyminiszter áprilisban jelezte, hogy a kormány kiemelten kezeli a dekrétumok ügyét. A politikus szerint az elmúlt másfél évben a magyar–szlovák kétoldalú találkozókon napirenden tartották a kérdést, amit az új szlovák kormánnyal folytatandó párbeszédben is kiemelten kezelnek, szorosan együttműködve mindazokkal, akik felvállalják a magyar kisebbség érdekeinek védelmét.
