Bombameglepetéssel zárult a vasárnapi olaszországi parlamenti választás, mivel az előző hónapokban az összes politikai elemző, valamint közvélemény-kutatás a jobboldal sima bukását és a baloldal fölényes győzelmét jelezte előre. Az utóbbi évek választásait figyelve immár nem először fogtak mellé a „nagy jósok”. A voksolás európai jelentőségéhez érdemes egy kicsit visszamenni az időben, hogy világosan lehessen látni, mi is volt a tétje és az üzenete a vasárnap éjjel történteknek.
Silvio Berlusconi, az olasz jobbközép vezetője 2001 és 2006 között egyedülálló teljesítményt nyújtva Olaszország második világháborút követő történetének első olyan kormányfője volt, aki kitöltötte az ötéves ciklust. 2006-ban a baloldali erők egy Olajfa-koalíciót létrehozva csupán pár ezer szavazattal verték meg Berlusconi szövetségét, akkor egyébként a választási csalás gyanúja is fölmerült, majd két év után a baloldal teljesen szétesett. Öt évvel ezelőtt visszatért a jobboldal a hatalomba, amitől mindenki a gazdaság fellendülését várta.
Sajnos azonban a gazdasági világválság éppen arcon csapta az új kormányzatot, így 2009-ben mély recesszióval kellett szembenézniük az olaszoknak, de 2010 elejétől, ha lassan is, de megindult a kilábalás. Az egyre nagyobb államadósság miatt és a nemzetközi pénzügyi körök támadása miatt 2011 végére roppant nagy nyomás alá került Berlusconi, aki a saját pártján belül is meggyengült. Ebben a helyzetben került a miniszterelnöki székbe Mario Monti, aki 1994–99 között a pénzügyekért felelős uniós biztos volt.
A Monti vezette szakértői kormány gyakorlatilag mérlegelés nélkül hajtotta végre az Európai Bizottság és a nemzetközi pénzügyi körök kérését, ami adóemeléseket, az ingatlanadó bevezetését, munkaügyi- és nyugdíjreformot jelentett. A lépéseknek meg is lett az „eredménye”, mivel mostanra Olaszország visszacsúszott a recesszióba, és gazdasága most már közel három százalékkal zuhant, amelynél rosszabbat csak a portugálok és a görögök produkáltak.
Ennek fényében egyáltalán nem meglepő, hogy az olaszoknak elege lett ebből a politikából. A szakértői kormányfő pártja olyan méretes pofont kapott a választóktól, hogy abból még mostanáig sem sikerült felébrednie. Az embereknek elege lett a nemzetközi pénzügyi intézmények diktátumaiból és helytartóiból, mivel a görög, a spanyol és a portugál példát látva ez az út bizonyos nem vezet sehová. Nemhiába lett a voksolás két legnagyobb győztese Berlusconi és a humorista Beppe Grillo alakulata.
Berlusconi, akiről mindenki azt hitte 2011 végén, hogy gyakorlatilag eltűnik a politika süllyesztőjében, elképesztő hajrát produkálva csupán hajszálnyira maradt le a baloldali szövetségtől. A választás egyértelmű figyelmeztetés volt Brüsszel és a pénzügyi körök felé, hogy valamilyen újfajta útra van szükség, mert a régi receptekkel nem lehet kijutni a mostani válságból. Az olaszok egyúttal azt is bebizonyították, hogy nem kérnek azokból a politikusokból, akik választói felhatalmazás nélkül foglalhatják el a miniszterelnöki széket, hasonlóan egy római helytartóhoz.
Egyelőre nem lehet tudni, hogy milyen konstelláció fogja kormányozni a dél-európai államot, de azt mindenki leszögezte, hogy nem szeretnének különféle háttéralkukat kötni, mivel azok idővel nagyon meg tudják bosszulni magukat. Brüsszel és a különféle gazdasági érdekcsoportok meglehetősen rosszallóan tekintenek az eredményekre, mivel teljesen biztosak voltak benne, hogy a választások ellenére majd Monti folytathatja, de a helytartójukat elveszítették.
origo.hu
Újabb helyszínről dobatta ki Magyar Péter a testőreivel a HírTV stábját
