Fél hirosimányit robbantott Észak-Korea, nem tudják, meddig jut

A hirosimai atombomba hatásfokának közel felét érte el Észak-Korea a keddi próbarobbantás során. Komoly aggodalomra ad okot, hogy eddig nem látott technikát vetett be a rezsim.

Bár a világsajtó „breaking news”-ban számolt be a kedd hajnali phunggjeri atomrobbantásról, hiba lenne úgy tenni, mintha derült égből villámcsapásként lépett volna működésbe a föld alatti töltet. A nagyhatalmak, élükön az Egyesült Államokkal, felváltva figyelmeztették Észak-Koreát, hogy ha robbant, szigorú szankciókra számíthat. A hírportálok és lapok ingerenciája természetesen érthető, hiszen nem egy internetes kisokos segítségével összetákolt csőbombáról van szó. A Kim Dzsong Un vezette rezsim a 2006-os és 2009-es nukleáris kísérletet követően ezúttal egy komolyabb hatóerejű bombát robbantott fel, ráadásul miniatürizált formában, amivel korábban még soha nem próbálkoztak. Ennek tükrében reálisabban értékelhetjük a kísérlet nemzetközi visszhangját, ugyanis a mostani próbálkozás egyértelműen afelé mutat, hogy Észak-Korea rakétára szerelhető robbanófejet tesztelt.

A nemzetközi közösség régi félelme vált valóra kedden hajnalban – véli Csoma Mózes. Az ELTE koreai tanszékének helyettes vezetője felhívta a figyelmet: a teszt célja láthatóan az volt, hogy hordózóeszközre szerelhető formában élesben kipróbálják a robbanófejet. Ha nem földalatti kísérletről lenne szó, a pusztítás mértéke felbecsülhetetlen, így az oktató. Ha lakott területen lépett volna működésbe a töltet, nagyobb kárt okozott volna, mint a hirosimai vagy a nagaszaki atomrobbantás. „Több millióra teszem a halálos áldozatok kalkulálható számát.”

Észak-Korea furcsa diplomata

Nem létező atomcsend

Egy érvényben lévő nemzetközi egyezmény értelmében jelenleg atomcsend van érvényben. Ennek értelmében fegyveres célú nukleáris kísérletek nem folytathatók. N. Rózsa Erzsébet, a Magyar Külügyi Intézet igazgatója ugyanakkor jelzi, a megállapodás egyik passzusa rögzíti, egyes államok aláírása feltétlenül szükséges annak életbe lépéséhez. Az Egyesült Államok például évekkel ezelőtt aláírta az egyezményt, de azóta sem ratifikálta. Kína, Irán és Egyiptom ugyanígy járt el. Pakisztán, Észak-Korea és India nem ellenjegyezte a papírt. Utóbbi arra hivatkozott, hogy amíg nincs megegyezés egy hivatalos leszerelési menetrendről, addig senki se álmodjon aláírásról. Az MKI kutatója 2012-es adatokra hivatkozva elmondta, eddig 196 államból 183 aláírta, ezek közül 159 pedig ratifikálta az atomcsendegyezményt.

Csoma Mózes nem jár messze a valóságtól. A 90-es évek második felében az északi kormánnyal nem éppen baráti kapcsolatot ápoló dél-koreai vezetés több hivatalos forgatókönyvet is felállított arra az esetre, ha nukleáris fegyveres konfliktus törne ki a két ország között. A Koreai-félszigeten közel 73-74 millió ember él (az észak-koreai népességszámról nincs hivatalos adat), magas a népsűrűség, így az atomfegyverek bevetése egyik félnek sem lenne érdeke. Hogy akkor mégis miért provokálja a nemzetközi közösséget Észak-Korea? A válasz egyszerű: diplomáciai céllal. Ahogy az ELTE oktatója is kifejtette, Phenjan első számú célkitűzése, hogy az 1950-es koreai háborút követően megkötött fegyverszüneti megállapodást békeszerződésre váltsa. Ezt kizárólag kétoldalú tárgyalásokon tenné meg, az Egyesült Államok azonban erre egyelőre nem hajlandó. A rezsim ezért nem lát más kiutat, mint az agresszív diplomácia, melybe belefér az atomrobbantás, és a nagy hatótávolságú, az amerikai partvidéket is elérő rakéták tesztelése. A keddi kísérlet akár annak bizonyítéka is lehet, hogy a nukleáris töltetet miniatürizálásának lényege a távoli célpontok elérése volt.

Az észak-koreai híradásokból, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség jelentéséből és a szeizmikus mérésekből kiderül, hogy a robbantás ereje 7-8 kilotonnás lehetett, ami nagyjából fele a hirosimai és a nagaszaki töltet erejének. A japán meteorológiai ügynökség a Richter-skála szerinti 5,2-es, míg az Átfogó Atomcsend Egyezmény Szervezete 4,9-es földrengést észlelt. A miniatürizált bombával kapcsolatban a BME Nukleáris Technika Intézet docense egy érdekességről is beszámolt. „Egy atomfegyver felrobbantásához szükség van egy kritikus tömegre, amihez viszont magasan fejlett technika kell. Ahhoz tehát, hogy a bomba kisebbet szóljon, komoly felkészültséggel kell bírni – magyarázza Sükösd Csaba. A kutató egyáltalán nem biztos benne, hogy Phenjan ekkorát akart robbantani, elképzelhető, hogy félresikerült kísérletről van szó. A földmozgás erejéből ugyan lehet következtetni a működésbe hozott töltet méretére, de az észak-koreai közlésekből pontosan nem lehet megbecsülni, mekkora volt az eszköz.

Az Észak-Koreában folytatott rakéta- és nukleáris kísérleteket ENSZ-határozat tiltja. Az ország már korábban kilépett az atomsorompó-egyezményből, egyszóval látványosan fütyül bármiféle nemzetközi szabályra, így viszont megrendszabályozása is akadályokba ütközik. Az Amerikából érkező élelmiszersegélyek felfüggesztésének veszélye láthatóan nem téríti el a kormányt a fő célkitűzéstől. Persze a fiscal cliff által szorongatott, nemrégiben külügyminiszter-váltást levezénylő Barack Obamának vélhetően kisebb gondja is nagyobb a koreai robbantásnál, ezzel pedig Kim Dzsong Un is tisztában van. Az együttműködés hiánya és az erőfitogtatás politikája akár a vezetés rossz tapasztataiból is eredhet, véli Csoma Mózes. Nyíltan vagy burkoltan, de Szaddám Husszein és Moammer Kadhafi is együttműködött ugyanis az amerikai kormánnyal, a diktátorok azonban végül elég csúnyán végezték. Amíg áll a jelenlegi rezsim, Észak-Korea nem fogja az ő útjukat járni.