Minimális a különbség: ki hódítja meg az olasz képviselőházat?

Egyelőre bizonytalan, hogy sikerül-e működőképes kormányt alakítani. A balközép előnye a képviselőházi versenyben egy százalék alá csökkent.

Egy százalékra, vagy még annál is kevesebbre csúszott vissza a balközép előnye a képviselőházi versenyben két újabb előrejelzés szerint hétfő estére. A RAI közszolgálati televízió a balközép koalíciónak 29,1 százalék szavazatot, a jobbközép szövetségnek 28,6 százalékot vetít előre, míg a Mediaset kereskedelmi televízió 29,5, illetve 28,5 százalékot ad nekik. Az a koalíció vagy párt, amely a legtöbb szavazatot szerzi az alsóházi választáson, automatikusan többséghez, azaz 340 helyhez jut a 630-ból a képviselőházban.

A szavazatszámlálás a szenátusra leadott voksokkal kezdődött: a római parlament felsőházának mandátumait a pártoknak a tartományokban elért eredményei szerint osztják fel. A szenátusi erőviszonyok alakulásában egymást követték a fordulatok a vasárnapi-hétfői választások nyomán: míg az első szavazatok kiértékelése után két közvélemény-kutató intézet is a jobboldal minimális előnyét jelezte, a szenátusi szavazatok felének összeszámlálása után a belügyminisztérium immár azt közölte, hogy a felsőházban a balközép Demokrata Párt (PD) és a Baloldal, Környezet, Szabadság (Sel) koalíciója 32,87 százalékon áll, a jobbközép Szabadság Népe (PdL) – Északi Liga szövetsége pedig 29,29 százalékon.

A szavazatok felének feldolgozása alapján a Beppe Grillo vezette 5 Csillag Mozgalom (M5S) 24,02 százalékot, a Mario Monti vezette centrumpárti lista 9,16 százalékot szerzett a szenátusban. Korábban az Istituto Tecne közvélemény-kutató intézet 31 százalékot adott a felsőházban a jobboldalnak a balközép 29,7 százalékával szemben. Az Istituto Piepoli ugyanezt 31 százalékon és 29,5 százalékon mérte. A végeredmény bizonytalanságát jelzi az is, hogy a legtöbb mandátumot érő Lombardiában a felmérések a Szabadság Népe (PdL) és az Északi Liga alkotta koalíció előnyét mutatják. Más adatok szerint a PdL és a balközép Demokrata Párt (PD) fej fej mellett áll. Kérdéses, hogy ilyen eredmények mellett akár a jobboldal, akár a baloldal képes lesz-e megszerezni a mandátumok abszolút többségét a szenátusban.

Annamaria Cancellieri belügyminiszter este 21 órára ígérte a végleges szenátusi eredményeket, éjfélig pedig a képviselőházi voksolás mérlegét. Cancellieri egyébként bejelentette, hogy a részvételi arány közel 75,2 százalékos volt, több mint öt százalékponttal kevesebb, mint a legutolsó 2008-as választáson. Olaszországban 47 millió a szavazásra jogosultak száma. A külföldről postán szavazó 3,5 millió olasz 32,11 százaléka küldte vissza a legközelebbi konzulátusra a szavazólapot tartalmazó borítékot – közölte a római külügyminisztérium. A legnagyobb arányban, közel 35 százalékban Latin-Amerika országaiban élő olaszok szavaztak.

A pártok vezetői a végleges eredményekre várva nem nyilatkoznak. „Várjuk meg a pontos eredményt, de az eddigi adatok aggodalomra adnak okot. Ha a helyzet így marad, kormányozhatatlanná válik Itália” – nyilatkozott Stefano Fassina, a PD gazdasági felelőse. Fassina arra utalt, ha egyetlen párt se szerezhetné meg a szenátusi többséget. „Ha a jobbközép győzelme igaznak bizonyul, ez földrengést okoz Európában” – fogalmazott még a délután folyamán Enrico Letta, a PD helyettes főtitkára az első szenátusi eredményekre utalva. Az olasz sajtó úgy értesült, a PD római székházában „nagy az aggodalom”.  A PdL fantasztikus eredményéről beszélt Enrico Bondi PdL-politikus, hangoztatva, hogy a jobbközép mindent Berlusconi „rendkívüli kampányának” köszönhet. „Berlusconi zseniális volt és győzött” – kommentált Giuliano Ferrara, az Il Foglio napilap főszerkesztője, Berlusconi egykori kommunikációs szakértője.

Az euróövezet jövője függ a vasárnap óta tartó olaszországi parlamenti választásoktól, de hogy milyen hatással lesz rá, az egyelőre megjósolhatatlan. Úgy tűnik, hogy az európai valutát fenyegető veszély alábbhagyott. A kötvényhozamok csökkentek a perifériára szorult országokban, az aggodalom, hogy néhány tag kikerül az övezetből, eloszlott, a költségvetési hiányok csökkentek. Ugyanakkor az eurózónát fenyegető krízisnek messze nincs vége. Ha a zóna harmadik legnagyobb gazdasága és legnagyobb állami adósa nem tud növekedést produkálni, elveszítheti a reményt a megújulásra, északi szomszédai pedig elveszíthetik türelmüket, és így vagy úgy, az euróövezet szét fog esni.