Februárban nyolc parlamenti- és öt elnökválasztást tartottak világszerte, de ezek közül több a magyar bel- és külpolitikát illetően semmilyen jelentőséggel nem bírt. Legnagyobb hatással természetesen a február 24-25-i olaszországi parlamenti voksolás lesz, amelynek végeredménye bár ismert, de a kormányalakítás mikéntje egyelőre várat magára. Az olasz események ismertetése előtt, azért érdemes megnézni, hogy miről is döntöttek a választók többek között a tengereken túl is.
A hónap harmadik napján Kubában rendeztek parlamenti voksolást, amely a diktatúra szokása szerint semmilyen izgalommal nem járt, de Fidel Castro legalább ismét megjelent a kamerák előtt. A monacói és a liechtensteini parlamenti választás csak azért marad emlékezetes, mert mindkét helyen a korábbi kormányzó erők vereséget szenvedtek, de ennek hatása szintén csekélynek mondható.
Az európai politikát a súlyos gazdasági válságban lévő ciprusi elnökválasztás hozta bizonyos mértékű lázba. A végül kétfordulós voksoláson a konzervatív Nicos Anastasiades nyert a szavazatok 57 százalékával. Sztavrosz Malasz volt egészségügyi miniszter, a kormányzó baloldali erő, a Ciprusi Nép Haladó Pártja támogatását élvező független jelölt a szavazatok 42,51 százalékát kapta.
Anasztasziadisz feladata lesz a gazdaság rendbetétele, és erre a görög és a külföldi tőke egyaránt benne látja a garanciát. Ő ugyanis ígéretet tett arra, hogy egy újabb, gyors gazdasági mentőcsomagról szóló megállapodást köt az Európai Unióval és a Nemzetközi Valutaalappal (IMF). Ciprusnak saját állítása szerint mintegy 17,5 milliárd euróra lenne szüksége, ebből tízmilliárd kellene a bankok megsegítésére. Sokan tartanak attól, hogy egy esetleges ciprusi államcsőd miatt elmélyül az eurózóna válsága.
A ciprusi megmérettetéssel egy időben zajlott az ecuadori parlamenti- és elnökválasztás, ahol a baloldali Rafael Correa hatalmon maradása volt a tét. Végül az első fordulóban győzött a politikus, mivel a szavazatok 57 százalékát szerezte meg. Amint az első részeredményeket nyilvánosságra hozták, a régi-új államfő a quitói Carondelet elnöki palota erkélyén megköszönte honfitársainak a szavazatokat és a választásokon való részvételt. A 48 éves Correa „az állampolgárok forradalmának” elmélyítését ígérte. „Semmi sem állhat ennek a forradalomnak az útjába. A gyarmatosító hatalmak nem uralkodnak többé felettünk, az ecuadori nép immáron szabad” – jelentette ki az elnök.
Újabb öt évre Szerzs Szargszján lesz Örményország elnöke, a jelenlegi államfő a szavazatok 59 százalékát szerezte meg a február 18-i elnökválasztáson. Az elnökválasztás az örmény demokrácia tesztje is volt. A kaukázusi ország 1991-es függetlenné válása óta nem tudott gazdaságilag talpra állni. A lakosság több mint egyharmada a szegénységi küszöb alatt él, az elmúlt 21 évben egy millióan vándoroltak ki. Ráadásul Örményországnak régóta tartó területi vitája van a szomszédos Azerbajdzsánnal Karabah hovatartozásáról.
Olaszországban előzetesen mindenki a baloldal sima sikerére számított, amit a közvélemény-kutatások is jól mutattak. A választás ennek ellenére óriási meglepetéssel zárult, mivel a balközép szövetség csupán pár tizeddel előzte meg a főnixmadárként feltámadó Silvio Berluscónit, valamint a Beppe Grillo humorista által vezetett Öt Csillag Mozgalom is 25 százalékot ért el. A voksolás legnagyobb bukását a Bajnai Gordonhoz hasonlóan választói felhatalmazás nélkül miniszterelnöki széket megszerző Mario Monti szenvedte el, így minden bizonnyal csupán parlamenti képviselő marad a „brüsszeli, berlini helytartó.”
Egyelőre nem lehet tudni, hogy milyen kormány alakul a dél-európai országban, mivel Grillo nem hajlandó koalíciót kötni sem a balközéppel, sem a Berlusconi vezette jobbközép erőkkel. Nem lehet kizárni, hogy pár hónapon belül új választásokat kell tartani, ráadásul a képviselők helyzetét nehezíti, hogy áprilisban új államfőt kell választani, és természetesen ebben sincsen semmilyen konszenzus a parlamentben.
