Amerikai kormányzati források szerint az új „provokációellenes” tervek azonnali, de arányos és „azonos természetű” válaszlépéseket tartalmaznak, vagyis az észak-koreai támadás forrására hasonló fegyverekkel mérnének válaszcsapást. Így például ha Phenjan egy dél-koreai sziget ágyúzása mellett döntene, arra Szöul ugyanolyan intenzitású tüzérségi támadással válaszolna.
Pentagon-tisztségviselők a lapnak névtelenül nyilatkozva azt állították, hogy az Észak-Koreából hamarosan felbocsátandó rakéta röppályáját néhány másodpercen belül ki lehet számolni. Ha az eredmény azt mutatná, hogy a fegyver Dél-Koreában, Japánban vagy Guam szigetén csapódna be, akkor a rakétát megpróbálnák lelőni. Ha azonban a rakéta célpontja a nyílt vizeken lenne, abban az esetben még akkor sem tennének semmit, ha az Japán felett szállna el, mint az egy korábbi észak-koreai kísérlet alkalmával történt.
Az amerikai védelmi minisztérium illetékesei kétségbe vonják, hogy Kim Dzsong Un észak-koreai vezető megkockáztatná az Egyesült Államok vagy szövetségeseinek célba vételét. Felhívták a figyelmet arra is, hogy Barack Obama elnök kizárta az észak-koreai rakétáknak a kilövőálláson történő megsemmisítését, hacsak be nem bizonyosodik, hogy nukleáris robbanófejjel szerelték fel őket. Amerikai hírszerzési szakemberek kizárják, hogy Phenjan ilyenekkel rendelkezne.
Szakértők szerint a válaszlépésekre vonatkozó elképzelések kialakításakor az volt a legnehezebb feladat, hogy lehetőség szerint elkerüljék a válság eszkalációját, így az általános vagy egy Szöul elleni támadás kiváltását. A lap rámutatott, hogy egyes, nyilvánosság előtt elhangzott dél-koreai nyilatkozatok arra utalnak, hogy nem mindig teljes az összhang Washington és Szöul között. Pak Gun Hje dél-koreai elnök például kijelentette, hogy szükségesnek tartaná a provokációért felelős észak-koreai parancsnoklási és irányítási központok elleni válaszcsapást is, ám amerikai részről óva intenek a túlreagálástól.
A két ország közötti megállapodások értelmében „normális” fegyvernyugvás idején a félszigeten a dél-koreaiak kezében összpontosul a szövetséges parancsnokság. Háború kitörése esetén azonban az operatív irányítás James D. Thurman tábornokra, a Koreai-félszigeten állomásozó amerikai és ENSZ-csapatok parancsnokára szállna át. A háborús parancsnokság a tervek szerint 2015 után kerül majd át véglegesen Dél-Koreához.
A Fehér Ház eközben üdvözölte Kínának és Oroszországnak a Koreai-félszigeten kialakult feszültség csökkentéséért tett erőfeszítéseit. „Üdvözöljük a Peking és Moszkva által annak érdekében tett erőfeszítéseket, hogy tartózkodjanak a provokatív kijelentésektől és fenyegetésektől” – jelentette ki Jay Carney, az amerikai elnöki hivatal szóvivője.
Carney hangsúlyozta, hogy a Koreai-félsziget stabilitása az egész térség érdeke. Mint mondta, az Egyesült Államok továbbra is együtt fog működni kínai, orosz és más partnereivel annak elérése érdekében, hogy Észak-Korea betartsa nemzetközi kötelezettségeit.
Észak-Korea újabb, immár a negyedik kísérleti atomrobbantást készíti elő dél-koreai értesülések szerint. A szokásosnál sűrűbb aktivitást észleltek Punggje-ri település mellett, az első számú észak-koreai föld alatti atomkísérleti létesítmény déli alagútjánál – írta hétfőn reggel a Dzsungang-ilbo című dél-koreai lap egy magas rangú szöuli kormányzati tisztségviselőre hivatkozva. Hasonló sürgés-forgást érzékeltek a körzetben februárban, a harmadik észak-koreai kísérleti atomrobbantás előtt. Ugyanakkor vasárnap a brit külügyminiszter arról beszélt, nincsenek arra utaló jelek, hogy Észak-Korea nagyszabású hadműveletre készülne.
