Szomorú tény, de lassan hozzászokunk, hogy időről időre valamilyen hátborzongató eseményről érkezik hír az Egyesült Államokból. Legutóbb a bostoni merénylet híre járta be a világsajtót, de nem ritka, amikor egy-egy véres iskolai mészárlás sokkolja a világot. Tragédiák persze nem csak itt történnek, ugyanakkor az Egyesült Államokra fejlettsége, mérete, gazdasági és politikai hatalma, valamint ebből adódóan a különböző társadalmakra gyakorolt hatása miatt mégis jobban figyelünk.
Nem csak az érdekes, mit gondol Obama elnök a gazdasági helyzetről, és lépést lehet-e tartani Kína fejlődésével, élénk érdeklődés követte azt is, sikerül-e egy sor, nagy áldozatokat követelő bűncselekmény után a fegyvertartás szigorítását megvalósítani. Obama azonban még nem örülhet, hiszen a demokrata többségű szenátusban megbukott az a törvénymódosítás, amely kiterjesztette volna a fegyvervásárlók bűnügyi és pszichikai háttérellenőrzését. Az elnök szégyenteljesnek nevezte a döntést, és közölte, hogy nem adja fel a harcot. Obama egyébként azután indított kampányt a fegyvertartásra vonatkozó szabályok megszigorítására, hogy december 14-én a Connecticut állambeli Newtown egy elemi iskolájában egy fegyveres 26 személlyel – köztük 20 tanulóval – végzett.
Bosszúból gyilkolhatott a connecticuti Newtown Sandy Hook általános iskolájában Adam Lanza – derült ki április 8-án. Az ámokfutó anyjának ismerőse szerint Lanza azért állt bosszút, mert az iskolában évekkel korábban folyamatosan megalázták és bántalmazták.
Nancy Lanza időről időre kivette gyerekét az iskolából, és otthon tanította. Az anya valóságos arzenált halmozott fel, és lőgyakorlatra hordta Adamet. Lanzáék lakásában a rendőrök több mint 1600 lőszert, két karabélyt, egy légfegyvert, egy startpisztolyt, kilenc kést, egy lándzsát, egy bajonettet és három szamurájkardot találtak. Ráleltek egy Nancy Lanza által kiállított csekkre is, amelyet arra szánt, hogy a fia lőfegyvert vásároljon. Adam Lanza otthon háborús komputerjátékokkal töltötte az időt, valamint azzal, hogy katonai terepruhába öltözött, és a házuk pincéjében célba lőtt.
Miért történnek ilyen tragédiák? – hangzik el a közhelyszerű kérdés egy-egy ilyen eset után. A válasz nem egyszerű, és talán merészség is lenne egy rövid eszmefuttatás keretében magabiztos következtetéseket levonni, azonban a UNICEF egyik kutatása figyelemreméltó szempontokra világít rá, melyeket magának az amerikai vezetésnek is érdemes lenne komolyan figyelembe vennie.
Jeffrey D. Sachs, a Columba Egyetem professzora kivesézte a szervezet gyermekjólétről szóló jelentését, mely 29 fejlettebb országot vesz górcső alá (köztük hazánkat is), és átfogó képet nyújt a gyerekek helyzetéről többek között az Egyesült Államokban, Kanadában és Európa 27 országában. Eszerint a nyugat-európai országokban élnek a legjobb körülmények között a gyerekek. A listát Hollandia vezeti, őt követi Norvégia, Izland, Finnország, Svédország és Németország. A lista alján azonban meglepetésre az Egyesült Államokat találjuk, az ország a 26. helyen áll, és csak három, nála sokkal szegényebb államot előz meg: Litvániát, Lettországot és Romániát. Franciaország és az Egyesült Királyság sem szerepel annyira előkelő helyen, a két nyugat-európai országot a középmezőnybe sorolják, akárcsak hazánkat.
A tanulmány olyan szempontok szerint vizsgálta a gyermekek jólétét, mint az adott háztartás bevétele, az egészség, a biztonság, az oktatás, a fizikai környezet (ideértve például a lakhatási feltételeket). Az elemzésben az egyik legfigyelemreméltóbb az észak-európai országok és az Egyesült Államok közti különbségek kirajzolódása. Az észak-európai államok általában pénztámogatásban részesítik a családokat, így gondoskodva arról, hogy a gyermekek tisztességes feltételek között nevelkedjenek. Emellett ambiciózus társadalmi programokat hoznak létre: jó minőségű napköziket létesítenek, és minden szinten igyekeznek minőségi oktatást biztosítani. Ezen túlmenően megfelelő egészségügyi rendszerről gondoskodnak.
Az Egyesült Államok az individuális, szabadpiaci ideológiájával nagyon másképp működik. A családok kevés pénztámogatást kapnak. A különbségek kategóriáról kategóriára élesen kirajzolódnak. Az említett európai demokráciákban a gyerekek kevesebb mint tíz százaléka nő fel szegénységben, míg az államokban ez az arány mintegy 20 százalék (ez egyben azt is jelenti, hogy a háztartások felének az amerikai átlag alatt van a bevétele). Figyelemreméltó az is, hogy nagyon sok tinédzser túlsúllyal küzd és magas a gyermeket vállalók aránya is. Ezer 15-19 év közötti lányból 35 szül gyereket, az észak-európai országokban ezer ilyen korú lányra kevesebb mint 10 szülés jut. Az amerikai gyerekek több erőszakot tapasztalnak a társadalomban, mint más fejlett országokban. Ez mélyen nyugtalanító, mert az, hogy ki vannak téve az erőszaknak, veszélyt jelent a fizikai, érzelmi és értelmi fejlődésükre egyaránt. Az emberölések aránya az Egyesült Államokban ötször magasabb, mint Észak-Európában.
A vizsgálatban részt vevő gyerekeket arra kérték, hogy egy 11 fokú létrán ábrázolják, mennyire érzik magukat elégedettnek. A holland gyerekek 95 százaléka hatos, vagy annál magasabb minősítést jelölt meg, míg az Egyesült Államokban a gyerekek 84 százalékánál ez az érték sokkal alacsonyabb. Ezek az értékek korrelálnak az egymással és szüleikkel való kapcsolatra vonatkozó értékekkel is. A holland gyerekek 80 százaléka látja úgy, hogy az osztálytársai segítőkészek és kedvesek, míg ez az arány az amerikaiaknál csak 56 százalék.
Ebben a rendszerben nagyon sok amerikai gyerek nő fel szegénységben, rossz egészségügyi ellátás mellett, szegény iskolában, és szerény lakhatási körülmények között. A legrosszabb esetben ezek a gyerekek a börtönben végzik – különösen igaz ez a nem fehér bőrűekre. Ám a szerencsésebbek is, akik elkerülik a büntetés-végrehajtási intézményeket, gyakran válnak munkanélkülivé, és nem rendelkeznek a megfelelő készségekkel ahhoz, hogy munkához jussanak, illetve megtartsák azt.
Sachs professzor úgy látja: az amerikaiak vakok arra a tényre, hogy a szomorú jelenségek egyik fő oka a rasszizmus jelenléte, valamint az individualizmusba vetett megingathatatlan hit. A fehér családokban például nagyon jellemző, hogy ellenzik az oktatás állami finanszírozását, mondván, hogy az általuk befizettet adó aránytalan mértékben jut majd a szegényebb nem fehér diákoknak. A politikusok pedig azokra a rétegekre koncentrálnak, melyek minél jobban hozzá tudnak járulni kampányaik sikeréhez, azaz megfelelő anyagi forrásokkal rendelkeznek. Az eredmény mindenesetre az, hogy mindenki veszít. Az iskolák színvonala alacsony, a szegénység magas marad, a munkanélküliség és a bűn magas aránya hatalmas költségeket ró az amerikai társadalomra.
A UNICEF felfedezései sokatmondóak. Eszerint a magas nemzeti jövedelem nem elegendő ahhoz, hogy biztosítsa a gyermekek jólétét. Azokban az országokban, ahol erős az elköteleződés az iránt, hogy egyenlő feltételeket biztosítsanak minden gyermek számára – és készek ara, hogy ennek érdekében állami pénzeket áldozzanak – sokkal jobb eredményeket érnek el. A Columbia Egyetem professzora szerint elsődlegesnek kellene lennie a gyermekek jólétéért tett befektetéseknek, hiszen ők minden ország legfontosabb erőforrásai. Az egészségügybe, oktatásba és a gyermekek képességeinek fejlesztésébe való beruházás a legnagyobb gazdasági eredményekhez vezethet egy országban. Nem beszélve arról, hogy így lehet növelni az esélyét annak, hogy egy fizikailag és erkölcsileg is egészséges társadalom épülhessen.
