Az NHK televízió jelentése szerint a kormánykoalíció legalább 74 helyet szerzett, amivel 133-ra növelte szenátorainak számát a 242 fős felsőházban. A választáson a mandátumok feléről, 121 hely sorsáról döntöttek a japán választók. Elemzők szerint a választási győzelem az Abe Sinzó kormányfő gazdaságpolitikája iránti bizalom jele, míg az LDP-t az alacsony, 51 százalékos választási részvétel is segítette. Az NHK exit pollja szerint a választók 72 százaléka pozitívan vélekedett a kormányfő „Abenomics” néven emlegetett gazdaságpolitikájáról.
Az eddig a legnagyobb felsőházi frakcióval rendelkező, 2009 és 2012 között kormányon lévő, de a decemberi alsóházi választásokon súlyos vereséget szenvedő balközép Japán Demokrata Párt mindössze 15 mandátumot szerzett. A populista Japán Restaurációs Párt is gyengén szerepelt, 7 képviselője jutott be a felsőházba.
Elemzők szerint az LDP győzelme véget vethet a 2006 óta tartó politikai instabilitásnak Japánban, amely időszakban évente váltották egymást a miniszterelnökök. A felsőházban a legutóbbi, 2010-es választások óta egyik párt sem volt többségben, a mandátumok több kisebb frakció között oszlottak meg a kamarában. A megosztottság lassította a törvényhozási folyamatot és jelentősen megnehezítette a kormányok dolgát.
Győzelmi beszédében Abe kijelentette, hogy az emberek a gazdasági reformok továbbvitele mellett tették le a voksukat. A kormányfő politikai stabilitást és az év elején megkezdett, radikális monetáris lazításból, fiskális élénkítésből és strukturális reformokból álló gazdaságpolitika folytatását ígérte, hogy kivezesse Japánt a másfél évtizede tartó deflációból és gazdasági stagnálásból.
Ugyanakkor elemzők szerint a választási győzelem ellenére továbbra is komoly kihívások állnak Abe előtt. Habár az év eleji gazdaságélénkítő csomagoknak és a jegybank áprilisi radikális enyhítési programjának köszönhetően a japán gazdaság kilátásai jelentősen javultak az utóbbi hat hónap folyamán, a június elején bejelentett strukturális reformok elmaradtak a várttól. Továbbra is fennáll a veszélye, hogy a gazdasági szerkezet átalakításában ellenérdekelt, de az LDP-ben nagy befolyással rendelkező érdekcsoportok – elsősorban a mezőgazdasági lobbi és egyes, a japán piacon kvázi monopóliumokkal rendelkező óriásvállalatok – megpróbálják kisiklatni, vagy legalábbis felvizezni a reformterveket.
Mindezeken túl az LDP egyelőre keveset beszélt arról, hogy hogyan tervezi kezelni a japán társadalom rohamos elöregedését, valamint a GDP kétszeresét meghaladó államadósságot. Sokan attól is tartanak, hogy Abe felhatalmazásának megerősítését követően nacionalista, megosztó politikába kezd, és a gazdasági reformok helyett az alkotmány módosítására, a hadsereg megerősítésére és az ország múltjának újraértelmezésére fog összpontosítani.
A kormányfő vasárnap közölte, hogy „mély társadalmi vitát” akar kezdeményezni az alkotmány módosításáról. Abe már előző, csúfos véget ért 2006–2007-es miniszterelnöksége alatt is kísérletet tett az alaptörvény módosítására. Az LDP tavaly közzétett egy Abe vezetésével készült alkotmánytervezetet, amelyet civil szervezetek részéről heves bírálatok értek, amiért az egyéni jogok helyett a közösség felé való kötelességeket hangsúlyozza, s módosítaná a háborút és hadsereg fenntartását tiltó kilencedik cikkelyt.
Abe és támogatói szerint az alkotmány több szempontból is idejétmúlt, módosítása pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy Japán szembenézzen a kor kihívásaival. Az LDP egyebek között lehetővé akarja tenni, hogy az ország „rendes” hadsereggel rendelkezzen (a Japán Önvédelmi Erő jelenleg kizárólag szűken értelmezett védelmi feladatokat láthat el), és kollektív önvédelmet gyakorolhasson.
Ugyanakkor a kormánykoalíció győzelme ellenére Abe nem került közelebb az alkotmánymódosításhoz. Ehhez ugyanis a parlament mindkét házában kétharmados többség szükséges, de a módosítást támogató pártok ezzel nem rendelkeznek. Ráadásul a koalíciós partner Új Komeitó is elzárkózik a „békealkotmány” átírásától.
Abe azt is közölte, hogy „az ajtó nyitva áll Kína előtt” a két ország megromlott kapcsolatának javítására, ugyanakkor bírálta Pekinget, amiért az feltételekhez köti a tárgyalást. Arra a kérdésre nem volt hajlandó felelni, hogy meglátogatja-e a jövőben a vitatott, japán háborús halottainak, köztük számos háborús bűnösnek emléket állító Jaszukuni-szentélyt, amelyre Kínában és Koreában a japán militarizmus jelképeként tekintenek, és amely folyamatos súrlódások forrása Japán és szomszédai között.
