A XX. század vége óta a nemzetközi viszonyok rendszerében megfigyelhető egy olyan tendencia, amely szerint a nemzeti identitások egyre inkább öntudatra élednek, autonómiát követelnek, a kisebbségi jogok előtérbe kerülnek és felerősödnek az integrációs és dezintegrációs törekvések, ami hatást gyakorol a többnemzetiségű államokra, a félperifériás, perifériás és a központi térségekben egyaránt – magyarázta Szilágyi István, a Pécsi Tudományegyetem professzora a Kossuth Rádió 180 perc című pénteki műsorában.
A 2006. július 19-ei új autonóm szabályzat Katalóniát már nem nemzetiségként – ahogy korábban a spanyol alkotmány nevezte –, hanem nemzetként határozta meg – mutatott rá. „A nemzetnek pedig joga van a saját nyelvének használatára a közéletben és önálló állam alapítására is” – hangsúlyozta a professzor.
Spanyolország lakosságának 46-48 százaléka ismeri és alkalmazza a katalán nyelvet. 2009 decemberében a katalán civil szervezetek népszavazást tartottak, amelyen a lakosság nagyjából 30 százaléka vett részt, és azok 95 százaléka a függetlenség mellett voksolt. A jelenlegi katalán kormánypárt egyértelműen az autonómia mellett foglalt állást. A katalánok tehát – akik az ország lakosságának 20 százalékát adják – erre alapozzák igényeiket – foglalta össze Szilágyi István.
A professzor szerint ha 2014-ben napirendre kerül Skócia kiválása Nagy-Britanniában, jövőre pedig népszavazást rendeznek Katalónia függetlenségéről, akkor annak logikus következménye, hogy nem lehet megakadályozni Székelyföld autonóm régiójának Románián belüli kialakítását sem. „Nem véletlen, hogy éppen Spanyolország, Románia és néhány ország az, amely az autonómia és a regionális önállóság megadása ellen érvel Európában” – húzta alá Szilágyi István.
