Utolsó szalmaszál lehet Obama békepárti imázsának az orosz javaslat, hogy Aszad adja át a vegyifegyver-készletét, amelyet nemzetközi ellenőrzés mellett semmisítenének meg – mondta hétfőn a Hír Televízióban Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő.
Mint ismert, orosz kezdeményezésre Obama szkeptikusan, de belement: adjanak egy esélyt a szír elnöknek arra, hogy vegyi fegyverei beszolgáltatásával megelőzze az amerikai támadást.
A megoldás kedvező lenne Amerikának, mert így nem szenved imázsvesztést a nemzetközi közvélemény előtt, és nem kell egy kétséges kimenetelű háborúba belemennie, amely Szíriával együtt az egész Közel-Keletet lángba borítaná. Aszad is megmenekülhet: átadja a vegyi fegyvereit, és talán megússza az amerikai támadást. Kérdés, engedi-e ezt a fegyverlobbi?
Tálas kifejtette: ha bekövetkezik a korlátozott amerikai megtorló csapás, nem mindegy, mekkora erejű lesz, szimbolikus vagy komolyabb erejű. Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő hozzátette: az első 4-5 percben az amerikai hadihajókról 90 rakétát lőhetnek ki szíriai célpontokra, ez semmiképpen sem szimbolikus erejű csapás; ráadásul a történelem során jó pár háború kezdődött korlátozott csapásokkal, többek között az első világháború is. Nincs mese – mondta – „abban a percben, ahogy bombázni kezdek, háború lesz.”
Nógrádi elmondta: csak néhány öbölállam és Törökország állt ki Amerika mellett; a Szíria-környéki államok nem támogatják, és hagyományos európai szövetségesei is kihátráltak mögüle a G20-ak tanácskozásán. Obama tehát kivár, mert szüksége van a kongresszus támogatására.
Egy hete még azt gondolhattuk, ez sima ügy lesz – tette hozzá a biztonságpolitikai szakértő – de miután a britek és a leginkább háborúpárti franciák is kérik az ENSZ-szakértők eredményeit a vegyifegyver-használattal kapcsolatban, már korántsem tekinthető előre lefutott szavazásnak. Ráadásul azóta sem tudni, mi lesz a beavatkozás következménye, az amerikai lakosság pedig élesen háborúellenes.
Az amerikai Huffington Post szerint Obama nem akar háborút, de „el kell adnia a terméket”, figyelmen kívül hagyva az amerikai és a nemzetközi közvéleményt is, mert „a fegyverlobbi pisztolyt tart az elnök fejéhez” – a szerző hozzáteszi: az elmúlt 50 évben az amerikai elnökök pártállásuktól függetlenül kénytelenek voltak engedni a fegyvergyártók akaratának.