Utolsó szalmaszál lehet Obama békepárti imázsának az orosz javaslat, hogy Aszad adja át a vegyifegyver-készletét, amelyet nemzetközi ellenőrzés mellett semmisítenének meg – mondta hétfőn a Hír Televízióban Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő.
Mint ismert, orosz kezdeményezésre Obama szkeptikusan, de belement: adjanak egy esélyt a szír elnöknek arra, hogy vegyi fegyverei beszolgáltatásával megelőzze az amerikai támadást.
A megoldás kedvező lenne Amerikának, mert így nem szenved imázsvesztést a nemzetközi közvélemény előtt, és nem kell egy kétséges kimenetelű háborúba belemennie, amely Szíriával együtt az egész Közel-Keletet lángba borítaná. Aszad is megmenekülhet: átadja a vegyi fegyvereit, és talán megússza az amerikai támadást. Kérdés, engedi-e ezt a fegyverlobbi?
Tálas kifejtette: ha bekövetkezik a korlátozott amerikai megtorló csapás, nem mindegy, mekkora erejű lesz, szimbolikus vagy komolyabb erejű. Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő hozzátette: az első 4-5 percben az amerikai hadihajókról 90 rakétát lőhetnek ki szíriai célpontokra, ez semmiképpen sem szimbolikus erejű csapás; ráadásul a történelem során jó pár háború kezdődött korlátozott csapásokkal, többek között az első világháború is. Nincs mese – mondta – „abban a percben, ahogy bombázni kezdek, háború lesz.”
Nógrádi elmondta: csak néhány öbölállam és Törökország állt ki Amerika mellett; a Szíria-környéki államok nem támogatják, és hagyományos európai szövetségesei is kihátráltak mögüle a G20-ak tanácskozásán. Obama tehát kivár, mert szüksége van a kongresszus támogatására.
Egy hete még azt gondolhattuk, ez sima ügy lesz – tette hozzá a biztonságpolitikai szakértő – de miután a britek és a leginkább háborúpárti franciák is kérik az ENSZ-szakértők eredményeit a vegyifegyver-használattal kapcsolatban, már korántsem tekinthető előre lefutott szavazásnak. Ráadásul azóta sem tudni, mi lesz a beavatkozás következménye, az amerikai lakosság pedig élesen háborúellenes.
Az amerikai Huffington Post szerint Obama nem akar háborút, de „el kell adnia a terméket”, figyelmen kívül hagyva az amerikai és a nemzetközi közvéleményt is, mert „a fegyverlobbi pisztolyt tart az elnök fejéhez” – a szerző hozzáteszi: az elmúlt 50 évben az amerikai elnökök pártállásuktól függetlenül kénytelenek voltak engedni a fegyvergyártók akaratának.
A fegyverlobbi hatalma a politikai kampányok finanszírozásában rejlik: a 2000-es választási ciklus óta egyes becslések szerint több mint 80 millió dollárt költöttek politikai célokra a különböző választásokon – így közvetetten komoly beleszólásuk van a kongresszusi képviselők, de akár az elnökök választásába-újraválasztásába.
Obama számára személyesen nincs politikai tétje a háborúnak: többször nem választhatják újra elnökké, így a népszerűségvesztéstől nem kell tartania. Ugyanakkor Nógrádi szerint Obamának mégis érdeke egy kongresszusi felhatalmazást megvárnia, hiszen – mint korábban elmondta – ha senki sem legitimálja a katonai agressziót, akkor a Nobel-békedíjas elnök egymaga viselheti a felelősséget a szíriai háború minden áldozatáért, szélsőséges esetben háborús bűnösként.
A fegyverlobbi legutóbb májusban kényszerítette akaratát az elnökre: Obama a newtowni iskolai lövöldözést követően próbálta meg szigorítani a fegyverhez jutás feltételeit, de a szenátus leszavazta a javaslatot. Egyébként a 46 szenátorból, akik ekkor nemmel voksoltak, 43 kapott korábban a fegyverlobbitól pénzt a kampányára.
Nógrádi azt is elmondta: bármennyire is a fegyvergyártók pénzelik a képviselőket, ettől függetlenül nem hagyhatják figyelmen kívül a választói akaratot: sok képviselő nemrég bejelentette, hogy eddig támogatta volna a szíriai beavatkozást, de a választóik megkeresésére inkább elálltak tőle.
Más elképzelések szerint Obama egy nyitott háborúval utódja számára dobhatja fel a labdát: egy leendő republikánus jelölt számára komoly kihívás lesz rendet rakni a felbolygatott Közel-Keleten, bár sikerrel kampányolhat 2016-ban az exelnök receptje szerint, aki szintén az iraki háború befejezésének ígéretével nyert korábban. Itt újra felmerül a kérdés: mi lesz a beavatkozás után?
Nem a demokratikus erők állnak szemben Aszaddal – hangsúlyozta Nógrádi – hanem brutális erők állnak mindkét oldalon, ezért fatális következményekkel járhat egy amerikai beavatkozás.
Tízezernyi al-Kaida fegyveres van a lázadók soraiban – idézte Nógrádi az amerikai külügyminisztert, aki a 70-100 ezernyi felkelő mintegy 15-20 százalékát gondolja iszlám fundamentalistának. A szakértő jelezte: Kerry elmondta, hogy nem szabad megsemmisíteni Aszad hadseregét, mert az egy irakihoz hasonló polgárháborús helyzethez vezetne. Ezzel katonai vezetők is egyetértenek, például a német vezérkari főnök is elismerte, hogy a lázadók kivégzik Aszad átállt katonáit.
A térség stabilitásának felborulása kiszámíthatatlan következményekkel járhat: a már megkezdődött keresztényirtások kiterjedhetnek az egész térségre, Szíria darabokra hullhat, és könnyen lehet, hogy az egész Közel-Kelet lángba borul – mondta korábban a szakértő.
Tálas szerint Obama akkor követett el komoly hibát, amikor vörös vonalakat jelölt ki a szíriai rezsim számára (vegyi fegyverek bevetéséhez, később azok tömeges bevetéséhez kötötte az amerikai katonai akciót), most pedig kénytelen lenne állni az adott szavát; ezért is „nyomta át” a kongresszusra a döntés felelősségét. A kongresszus nemleges szavazata ugyanakkor belpolitikai vereséget jelentene a beavatkozás mellett kardoskodó Obamának – mondta Tálas.
A szakértő szerint gyakorlatilag mentőakció a vegyi fegyverek beszolgáltatásáról szóló javaslat: Obama így a lehető legkisebb politikai veszteséggel tudna visszakozni a beavatkozástól, és józan, megfontolt elnökként maradna meg a köztudatban.
