Golyó általi halál: így fiatalít Észak-Korea

A Fiatal Vezető apja kádereit sem kíméli, ha a vélt érdekek így kívánják. A hetek bandájából már csak ketten maradtak.

Kim Kuk Tae központi bizottsági tag temetéséről és egy halfeldolgozó üzem vezetőjének Kim Dzsong Unhoz írt hálálkodó sorairól is olvashat az érdeklődő, ha az észak-koreai hírügynökség friss tartalmai között kutat. Dzsang Szong Tek nevére viszont teljesen feleslegesen keresnénk rá, minden róla szóló cikket töröltek.

Pedig lenne miről olvasni. Az utóbbi hetekben minden a Fiatal Vezető nagybátyja körül forgott Észak-Koreában, sőt az európai és a tengerentúli média is főként vele foglalkozott. A hivatalos phenjani híradások szerint „minden képzeletet felülmúló bűncselekmények sorozatát” követte el. Hogy ez arrafelé mit is jelent pontosan?

Ideológiailag elhajlott, a kapitalista életmód befolyása alá került, elegáns éttermekbe járt, kaszinókban költötte az ország birtokában lévő külföldi valutát, a tengerentúlon kezeltette magát egészségügyi problémáival, rossz gazdasági döntéseket hozott, elkótyavetyélte az ország értékeit, kenőpénzt fogadott el, szeretőket tartott, kábítószert fogyasztott, és ellenforradalmi csoportot vezetett. A büntetése így nem is lehetett kérdéses: halál. Golyó általi, amit még Észak-Koreában is csak az állam legelvetemültebb ellenségei érdemelnek ki. A központi bizottság politikai bizottságának üléséről vezették ki, gyorsított eljárás során rögtönítélő bíróság elé állították, és egyből kivégezték.

Miután minden lehetséges eszközzel befeketítették az emberek szemében, ahogy az ókorban a bukott politikai vezetők, uralkodók arcképeit lekaparták olykor a győztes ellenfelek a feliratokról, úgy tüntették el a nagybácsiról szóló összes létező nyomot a hírarchívumból a központi hírügynökségben.

A nem koreai forrásból származó információk szerint Dzsangnak azért kellett meghalnia, mert egyik beosztottja, aki a legapróbb részletekig tudott a rezsim pénzügyeiről, néhány hónapja külföldre szökött. A nagybácsi eltüntetésének ennél minden bizonnyal sokkal prózaibb oka volt.

A férfi a nyolcvanas években kezdett feljebb kapaszkodni a párt ranglétráján. A központi bizottság tagjává választották, és elnyerte a Nemzeti Védelmi Bizottság elnökhelyettesi posztját is. Sokat utazott Kínába, sőt, bár ezt kevesen tudják, 2002-ben még Dél-Koreába is ellátogathatott. Egyesek az észak-koreai gazdaságpolitika egyik legfőbb alakítójának tartották.

Elkövetett azonban egy hibát. Ahogy Csoma Mózes, az ELTE Korea-szakának tanszékvezető-helyettese magyarázza, a phenjani politikai elit Kim Dzsong Il állapotának leromlása idején kötött egy paktumot, melynek értelmében a pártemberek egymást is szemmel tartják, hogy a túl magasra törő államférfiak ne veszélyeztessék a rezsim és az ország stabilitását. Dzsang látványosan figyelmen kívül hagyta ezt a megegyezést, és az elmúlt öt évben minden képzeletet felülmúló módon növelte befolyását. A pártfunkciókon túl katonai rangot kapott, és immár a hadsereg ügyeire is kezdett hatást gyakorolni.

A koreai tanszék oktatója jelzi, a nagybácsi félreállításának módja és a róla szóló hírek írmagjának kiirtása nem új keletű dolog. Az ötvenes évek úgynevezett nagy pereit követően ugyanilyen módon törölték a könyvekből a kegyvesztett káderek neveit. Dzsang esetében annyi a különbség, hogy őt nem csupán a fellelhető dokumentumokból vagy az archívumból száműzték, de még a külföldieknek szóló brosúrákból is kivették a róla készített képeket.

A környezetében dolgozó munkatársak egy része az ügy kirobbanása óta nyomtalanul eltűnt, másokról tudni lehet, hogy megszöktek az országból. Az pedig, hogy a Kínában tevékenykedő észak-koreai üzletkötőket valóban csupán ideológiai szemináriumra rendelték-e haza, vagy ez is csak a tisztogatás része, egyelőre megjósolhatatlan. Friss hír, hogy Dzsang rokonságából több száz ember került büntetőtáborba a kivégzés után.

Csoma szerint a Dzsang-botrány súlyát jól mutatja, hogy szinte azonnal bejelentették a kegyvesztettséget, a rezsim meg sem próbálta eltusolni az ügyet. Kim Dzsong Il idején a hasonló kivégzésekről, eltűnésekről mindig csak hónapokkal, évekkel később érkezett hír.

Vang Ji kínai külügyminiszter Kim Dzsong Un nagybátyjának félreállítása után nem sokkal fontos változásokról beszélt Észak-Korea kapcsán. Ha azt vesszük, hogy a Kim Dzsong Il holttestét a temetésén kísérő hetek közül Dzsanggal együtt már öten „távoztak” a fontosabb pozíciókból, bizony van igazság abban, amit mond. A Fiatal Vezető lassan, de biztosan helyet enged saját nemzedékének a pártelitben. Sok tennivalója ezen a téren már nem akad.