Kim Kuk Tae központi bizottsági tag temetéséről és egy halfeldolgozó üzem vezetőjének Kim Dzsong Unhoz írt hálálkodó sorairól is olvashat az érdeklődő, ha az észak-koreai hírügynökség friss tartalmai között kutat. Dzsang Szong Tek nevére viszont teljesen feleslegesen keresnénk rá, minden róla szóló cikket töröltek.
Pedig lenne miről olvasni. Az utóbbi hetekben minden a Fiatal Vezető nagybátyja körül forgott Észak-Koreában, sőt az európai és a tengerentúli média is főként vele foglalkozott. A hivatalos phenjani híradások szerint „minden képzeletet felülmúló bűncselekmények sorozatát” követte el. Hogy ez arrafelé mit is jelent pontosan?
Ideológiailag elhajlott, a kapitalista életmód befolyása alá került, elegáns éttermekbe járt, kaszinókban költötte az ország birtokában lévő külföldi valutát, a tengerentúlon kezeltette magát egészségügyi problémáival, rossz gazdasági döntéseket hozott, elkótyavetyélte az ország értékeit, kenőpénzt fogadott el, szeretőket tartott, kábítószert fogyasztott, és ellenforradalmi csoportot vezetett. A büntetése így nem is lehetett kérdéses: halál. Golyó általi, amit még Észak-Koreában is csak az állam legelvetemültebb ellenségei érdemelnek ki. A központi bizottság politikai bizottságának üléséről vezették ki, gyorsított eljárás során rögtönítélő bíróság elé állították, és egyből kivégezték.
Miután minden lehetséges eszközzel befeketítették az emberek szemében, ahogy az ókorban a bukott politikai vezetők, uralkodók arcképeit lekaparták olykor a győztes ellenfelek a feliratokról, úgy tüntették el a nagybácsiról szóló összes létező nyomot a hírarchívumból a központi hírügynökségben.
A nem koreai forrásból származó információk szerint Dzsangnak azért kellett meghalnia, mert egyik beosztottja, aki a legapróbb részletekig tudott a rezsim pénzügyeiről, néhány hónapja külföldre szökött. A nagybácsi eltüntetésének ennél minden bizonnyal sokkal prózaibb oka volt.
A férfi a nyolcvanas években kezdett feljebb kapaszkodni a párt ranglétráján. A központi bizottság tagjává választották, és elnyerte a Nemzeti Védelmi Bizottság elnökhelyettesi posztját is. Sokat utazott Kínába, sőt, bár ezt kevesen tudják, 2002-ben még Dél-Koreába is ellátogathatott. Egyesek az észak-koreai gazdaságpolitika egyik legfőbb alakítójának tartották.
Elkövetett azonban egy hibát. Ahogy Csoma Mózes, az ELTE Korea-szakának tanszékvezető-helyettese magyarázza, a phenjani politikai elit Kim Dzsong Il állapotának leromlása idején kötött egy paktumot, melynek értelmében a pártemberek egymást is szemmel tartják, hogy a túl magasra törő államférfiak ne veszélyeztessék a rezsim és az ország stabilitását. Dzsang látványosan figyelmen kívül hagyta ezt a megegyezést, és az elmúlt öt évben minden képzeletet felülmúló módon növelte befolyását. A pártfunkciókon túl katonai rangot kapott, és immár a hadsereg ügyeire is kezdett hatást gyakorolni.
A koreai tanszék oktatója jelzi, a nagybácsi félreállításának módja és a róla szóló hírek írmagjának kiirtása nem új keletű dolog. Az ötvenes évek úgynevezett nagy pereit követően ugyanilyen módon törölték a könyvekből a kegyvesztett káderek neveit. Dzsang esetében annyi a különbség, hogy őt nem csupán a fellelhető dokumentumokból vagy az archívumból száműzték, de még a külföldieknek szóló brosúrákból is kivették a róla készített képeket.
A környezetében dolgozó munkatársak egy része az ügy kirobbanása óta nyomtalanul eltűnt, másokról tudni lehet, hogy megszöktek az országból. Az pedig, hogy a Kínában tevékenykedő észak-koreai üzletkötőket valóban csupán ideológiai szemináriumra rendelték-e haza, vagy ez is csak a tisztogatás része, egyelőre megjósolhatatlan. Friss hír, hogy Dzsang rokonságából több száz ember került büntetőtáborba a kivégzés után.
Csoma szerint a Dzsang-botrány súlyát jól mutatja, hogy szinte azonnal bejelentették a kegyvesztettséget, a rezsim meg sem próbálta eltusolni az ügyet. Kim Dzsong Il idején a hasonló kivégzésekről, eltűnésekről mindig csak hónapokkal, évekkel később érkezett hír.
Vang Ji kínai külügyminiszter Kim Dzsong Un nagybátyjának félreállítása után nem sokkal fontos változásokról beszélt Észak-Korea kapcsán. Ha azt vesszük, hogy a Kim Dzsong Il holttestét a temetésén kísérő hetek közül Dzsanggal együtt már öten „távoztak” a fontosabb pozíciókból, bizony van igazság abban, amit mond. A Fiatal Vezető lassan, de biztosan helyet enged saját nemzedékének a pártelitben. Sok tennivalója ezen a téren már nem akad.
