2014 előreláthatóan legfontosabb eseménye Európában a május 22-25-e között tartandó európai parlamenti voksolás lesz. Az EU történetében újabb mérföldkőhöz érkezik, mivel az új testület történetében először közvetlenül fog dönteni az Európai Bizottság elnökéről, így egyáltalán nem mindegy, hogy a 28 tagállam polgárai miként is fognak dönteni. A választások természetesen egyben lehetővé teszik, hogy az adott országban véleményt mondjanak a kormányzat munkájáról is, de emellett más tényezők is szerepet játszanak a döntésben.
Az idei évben sokak szerint még a korábbiaknál is alacsonyabb részvétel várható az EP-választáson, ami az unióval szembeni erőket segítheti. Mások szerint az EU-val elégedetlen csoportok a távolmaradásukkal is tüntetni fognak, így a megmarad a néppártok vezető befolyása a parlamenti döntésekre. A választói viselkedés kiismerhetetlensége ezen a voksoláson még inkább jellemző, ráadásul a késő tavaszi időpontban 28 ország állampolgárainak a véleménye fog összegződni. Az MNO elsőként a Magyarországgal szomszédos országok erőviszonyait próbálja fölrajzolni öt hónappal a megmérettetés előtt.
Ausztriában 18 mandátum sorsáról döntenek majd május végén, és a mostani állás szerint roppant szoros eredményre lehet számítani. Egyfajta visszavágója is lesz a tavaly szeptemberi parlamenti választásnak az EP-megmérettetés, ahol a szociáldemokraták (SPÖ) és a néppárt (ÖVP) nagykoalíciójával elégedetlenek minden bizonnyal nagyobb számban jelennek majd meg az urnáknál.
Egy január elején közölt felmérés szerint a nagykoalíció esélyei eléggé rosszak, mivel az ÖVP 23,2, az SPÖ pedig 21,7 százalékra számíthat, ami csupán 44,9 százalékos támogatottság szemben a 2013-as parlamenti voksoláson elért 50,8 százalékkal. A legnagyobb nyertes az EU-szkeptikus, bevándorlásellenes szabadságpárt (FPÖ) lehet, amely most 22,7 százalékot érne el, valamit a 2012 októberében alapított liberális NEOS, amely a voksok 10,8 százalékát kapná. Előzetesen tehát a nagykoalícióval szembeni erők diadalmaskodhatnak, de a kampány még sokat változtathat az erőviszonyokon.
Szlovákiában az idei évben az EP-választások mellett márciusban elnökválasztást, valamint az év végén helyhatósági megmérettetést is tartanak. Északi szomszédunkban az eddigi két európai voksoláson roppant alacsony volt a részvétel, és az elnökválasztást követően minden bizonnyal most sem lehet nagy áttörésre számítani, már ami az aktivitást illeti. Éppen emiatt roppant nehéz még becsülni is a voksolás előtt, ráadásul a magyarok aktivitása is alapvetően rajzolhatja át a politikai térképet.
Egyelőre annyit lehet kijelenteni, hogy a kormányzó Smer nagy valószínűséggel az első helyen fog végezni, de őket követően meglehetősen kiszámíthatatlan a várható sorrend. A Radicová-kabinet bukása óta a szlovákiai jobboldal képtelen fölállni, és folyamatosan újabb pártok jelennek meg a korábbi alakulatok romjain. A legutolsó felmérések szerint a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) és az Egyszerű Emberek (Olano) végezhetnek a második-harmadik helyen.
Magyarországról természetesen a Most-Híd és az MKP szereplése számít majd kiemelt figyelemre. Bár a tavalyi évben úgy tűnt lesz valamilyen közeledés a két alakulat között, de az év végi megyei választásokat követően, amely az MKP sikerével zárult, eldőlni látszik, hogy külön indulnak a felek. Ez abból szempontból jó lehet, hogy aktivizálja a magyar választókat, de könnyen lehet, hogy végül mindkét alakulat a két szék között a pad alá esik, és egyikük sem éri el az 5 százalékos küszöböt. Egy ilyen forgatókönyvnek minden bizonnyal nagyon örülnének Pozsonyban.
---- Nem tudott fölállni a jobboldal ----
Romániában a májusi EP-választás az év végi elnökválasztásnak lesz a főpróbája, így a kormányzó Szociálliberális Unión (USL) belüli ellentétek tovább nőhetnek, ráadásul a liberálisok (PNL) és a szociáldemokraták (PSD) már eldöntötték, hogy külön listákkal indulnak majd. A januári állás szerint a PSD a voksok több mint 40 százalékával simán fognak diadalmaskodni. A PNL legnagyobb ellenfele az ellenzéki jobbközép Demokrata Liberális Párt (PDL) lesz, amely továbbra sem tudott fölállni azokból a súlyos pofonokból, amelyet 2012-ben szenvedett el. Mindketten egyelőre a voksok körülbelül 20 százalékára számíthatnak.
Az RMDSZ számára is vízválasztó lesz a májusi megmérettetés, mivel ha simán átlépik az ötszázalékos küszöböt, akkor megerősödve futhatnak neki az elnökválasztásnak, és a közelgő 2016-os önkormányzati és parlamenti voksolásnak. A legnagyobb kihívás számukra, hogy képesek lesznek-e egyesíteni az erdélyi magyar közösséget, és nem lesz ellenük más induló, valamint a romániai magyar kettős állampolgárok magyar pártlistákra is szavazhatnak, ami szintén komoly veszélyt jelent Kelemen Hunorékra.
Horvátországban a 2013-as választásokban gazdag év után 2014-ben sem unatkozhatnak az állampolgárok. Tavaly tartották déli szomszédunkban az első EP-voksolást, amelyet nagy meglepetésre a jobbközép Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) nyert a balközép kormánykoalícióval szemben. A helyhatósági voksolás döntetlennek zárult, míg a decemberi népszavazáson megerősítették, hogy házasságot csak férfi és nő köthet a jövőben.
Az idei első felmérés szerint a balközép erők együttesen 29,1, míg a jobboldal 24,2 százalékot érne el, ha most rendeznék a választást. Mandátumot szerezhet még májusban a Horvát Munkáspárt, amely jelenleg 7 százalék körüli támogatottságnak örvend. Az ellenzéknek kedvezhet, hogy Horvátország gazdasága hosszú ideje recesszióban van, a munkanélküliség és az államadósság pedig folyamatosan növekszik. Tetézi a problémákat, hogy Brüsszel túlzottdeficit-eljárást indított Zágráb ellen, így újabb megszorításokra lesz szükség.
Szlovéniában a voksolást a gazdasági válság fogja beárnyékolni, de egyelőre nem tűnt föl a színen olyan politikai alakulat, amely a fennálló pártokkal szemben fogalmazná meg magát, így egyelőre politikai földrengés sem várható. A felmérések azt mutatják, hogy a jobbközép Szlovén Demokrata Párt és a szociáldemokraták gyakorlatilag fej-fej mellett állnak. Várhatóan mandátumot fog szerezni a kormányzó Pozitív Szlovénia, két jobbközép alakulat és a nyugdíjasok pártja.
A hazánkkal szomszédos országokban összességében csupán Ausztriában várható a kormánnyal szembeni voksolás, míg a többi államban egyelőre a hatalmon lévő pártok nincsenek rossz pozícióban. 2009-ben összesen öt határon túli magyar politikus szerzett mandátumot az Európai Parlamentben, amivel 2014 májusát követően is elégedettek lennénk. Ahhoz, hogy ezt sikerüljön elérni, esetleg túlszárnyalni, ahhoz nagyon magas magyar választói aktivitásra van szükség, és a határon túli szervezetek közti ellentétek elsimítására. Valljuk meg: erre nincs sok esély.
