Az utazásszervező, aki Jean Lee kirándulását is szervezte, elsősorban tapasztalt utazóknak ajánlja Észak-Koreát. Azt is elmondta, tisztában van vele, milyen kockázatokkal jár, ha valaki Észak-Koreát választja úti célnak. Ugyanakkor a síparadicsomban remek lehetőség nyílik arra, hogy a turisták megismerjék a helyieket, az észak-koreaiak pedig a külföldieket. „Nehéz barátságokat kötni Észak-Koreában, de a sport segít áthidalni a szakadékokat” – állítja az utazásszervező.
Jean Lee is egyetért azzal, hogy a sípálya szokatlan szabadságot enged a külföldieknek a kapcsolatteremtésre. Észak-Koreában általában elég nehéz szóba elegyedni a helyiekkel, viszont a sípályán szinte üldöztek – meséli a hajdani újságíró. – Szinte minden sarkon lesnek a külföldiekre, és olyan kérdésekkel bombázzák őket, mint „hogyan kell snowboardozni? Hova helyezzem a testsúlyt a deszkán? Vagy hol tanultál síelni?”. Ez volt az első alkalom, hogy észak-koreaiak üldöztek engem, nem pedig fordítva – emlékszik vissza Jean Lee.
Az ország gazdagabb szomszédja, Dél-Korea már évek óta próbálja saját üdülőhelyeire csábítani a turistákat. Észak-Korea egyik vonzereje pont elszigeteltségéből és ismeretlenségéből adódik. A kérdés azonban az, hogy ez a fajta „sportdiplomácia” segít-e megnyitni a rezsimet a külvilág felé, vagy így csupán a pénzt öntik a diktatórikus államba.
