Észak-Koreában nincs túl sok mód a kikapcsolódásra, így a politikai és gazdasági nehézségekkel küzdő ország ifjú vezetője prioritásként kezeli a szabadidős létesítmények létrehozását. Hatalomra kerülése óta megnyitott egy vízparkot és delfináriumot is, vidámparkba való játékokat tesztelt, amerikai kosárcsillagokat hívott meg, illetve nyitott egy síközpontot.
A látogatók elbeszéléseiből az derült ki, hogy a Masik Pass Resort egy katonai stílusú ellenőrzőponton keresztül közelíthető meg és három sífelvonóval lehet elérni a legmagasabb pontját. Sorban állástól azonban nem kell tartani, mert ezt a szórakozási formát kizárólag az észak-koreai elit számára tartják fenn.
Kim Dzsong Un októberben lecserélte a teljes politikai vezetőséget. Nagybátyját, Dzsang Szong Teket decemberben az államhatalom megdöntésére szőtt összeesküvés vádjával halálra ítélték és rögtön ki is végezték. A diktátor nyáron volt barátnőjét is kivégeztette.
Az észak-koreai helyzetről bővebben ide kattintva tájékozódhat.
A kormány ugyanakkor abban reménykedik, hogy a síparadicsom a külföldi turistákat is vonzza majd. Éppen ezért a jelző táblákat és a high-tech belépőkártyákat angol nyelvű feliratokkal is ellátták, és az étlapon nyugati alkoholos italokat is találni.
Jean Lee egy azok közül az első külföldiek közül, akik kipróbálták a lejtőket. Jean Lee korábban újságíróként dolgozott a diktatórikus államban. Lee szerint rengeteg pénzt és erőforrást öltek bele a síparadicsomba. Az újságíró azt is elmondta, számára meglepő volt, hogy a létesítmény ennyire jól sikerült, mivel csupán tíz hónap alatt építették fel.
Kim Dzsong Un rengeteget áldoz szórakoztatásra, de szívesen költi az ország szerény vagyonát nukleáris fegyverek fejlesztésére és hatalmas állandó hadseregére is. Azok a nemzetközi szankciók, amelyeket Kim Dzsong eme utóbbi „jó” szokásának megfékezésére hoztak hatástalannak bizonyultak a síparadicsom esetében. Annak ellenére, hogy a svájci cégeknek megtiltották, hogy luxus sílifteket biztosítsanak Észak-Koreának, Lee és más külföldiek is láttak ilyen alkalmatosságokat a síközpontban.
Az utazásszervező, aki Jean Lee kirándulását is szervezte, elsősorban tapasztalt utazóknak ajánlja Észak-Koreát. Azt is elmondta, tisztában van vele, milyen kockázatokkal jár, ha valaki Észak-Koreát választja úti célnak. Ugyanakkor a síparadicsomban remek lehetőség nyílik arra, hogy a turisták megismerjék a helyieket, az észak-koreaiak pedig a külföldieket. „Nehéz barátságokat kötni Észak-Koreában, de a sport segít áthidalni a szakadékokat” – állítja az utazásszervező.
Jean Lee is egyetért azzal, hogy a sípálya szokatlan szabadságot enged a külföldieknek a kapcsolatteremtésre. Észak-Koreában általában elég nehéz szóba elegyedni a helyiekkel, viszont a sípályán szinte üldöztek – meséli a hajdani újságíró. – Szinte minden sarkon lesnek a külföldiekre, és olyan kérdésekkel bombázzák őket, mint „hogyan kell snowboardozni? Hova helyezzem a testsúlyt a deszkán? Vagy hol tanultál síelni?”. Ez volt az első alkalom, hogy észak-koreaiak üldöztek engem, nem pedig fordítva – emlékszik vissza Jean Lee.
Az ország gazdagabb szomszédja, Dél-Korea már évek óta próbálja saját üdülőhelyeire csábítani a turistákat. Észak-Korea egyik vonzereje pont elszigeteltségéből és ismeretlenségéből adódik. A kérdés azonban az, hogy ez a fajta „sportdiplomácia” segít-e megnyitni a rezsimet a külvilág felé, vagy így csupán a pénzt öntik a diktatórikus államba.
