Rácz András, a Magyar Külügyi Intézet munkatársa egy kedd esti előadásán rámutatott, megfontoltabb politikai lépésekkel elkerülhető lett volna a több tucat halálos áldozattal járó zavargás. A kül- és biztonságpolitikai szakértő kiemelte, 2013 novemberében minden készen állt arra, hogy Ukrajna aláírja az EU társulási szerződését, ami fokozatos szabad kereskedelmet vezetett volna be, de ez egyúttal intézményesen kizárta volna az Oroszországgal közösen kialakítható vámunió lehetőségét. Viktor Janukovics akkori elnök azonban (orosz nyomásra) az utolsó pillanatban visszalépett.
Az egyezség elmaradása utáni véres eseményeket a kormány stratégiai hibái okozták – fejtette ki a szakértő. A néhány száz diáktüntető brutális feloszlatása, az erre ráépülő és már ellenzéki részvétellel járó százezres szimpátiatüntetés, illetve a január 16-án elfogadott törvénycsomag (ami törvényen kívülre helyezi a tiltakozásokat, büntetéssel sújtja az arc eltakarását és börtönt szab ki az ötven főnél nagyobb megmozdulásokra) vezettek oda, hogy sarokba szorították a tüntetőket. Ezek után a Majdanon lévő embereknek nem maradt más céljuk, mint elérni a törvény visszavonását – hangsúlyozta Rácz. Így a kezdetben kormányellenes tüntetések személyellenes (elnökellenes) megmozdulásokká változtak át.
A forradalom során egységként mozgó tömeg azonban korántsem volt homogén. Rácz András kiemelte a szociológiai kutatások fontosságát. Kezdetben a tüntetők nagy része civil, párthoz nem kötődő, az Európai Unió értékeivel szimpatizáló állampolgár volt, mellettük megjelentek az ellenzéki pártokhoz tartozó politikusok és szélsőséges nacionalista csoportok is, akiknek létszáma fokozatosan növekedett. A felmérés arra is rámutatott, hogy a tüntetők között jelentős számban vannak kelet- és nyugat-ukrajnaiak is, akik változást akartak az ukrán politikában.
A Majdanon egységként mozgó tömeg ereje pedig nagyon gyorsan átterjedt vidékre. Saját nemzeti tanácsok alakulnak, az orosz többségű területeken milíciák veszik át a rendfenntartó szerepet. Mint ismert, a kárpátaljai rendőrség egységesen áll át a tüntetők oldalára. Az állam erőszak-monopóliuma megszűnik, és a helyi erők veszik kézbe az irányítást, aminek fegyverutánpótlását a kifosztott laktanyák és a folyamatosan leszerelt rendőrök adják.
