Tálas Péter kiemelte: Mikola Azarov ukrán kormányfő lemondása jó alkalom az ukrán belpolitikai fejlemények összegzésére: a közismerten oroszbarát politikus volt ugyanis az, aki novemberben bejelentette, hogy Ukrajna az eredeti tervekkel ellentétben nem írja alá Vilniusban az Európai Unióval előkészített társulási egyezményt. A lemondásához vezető tüntetéssorozat Azarov bejelentését követően vette kezdetét november 21-én a kijevi Függetlenség téren (Majdan) és több más nyugat-ukrajnai városban, hogy aztán változó intenzitással, főszereplőkkel és célokkal január végére Azarov és kormánya bukásához vezessen.
Az EU–ukrán társulási egyezmény elutasítása miatt kirobbant Európa-párti tüntetéseket eleinte egy, az ukrán politikában újonnan megjelenő fiatal generáció szervezte és vezette – emlékeztetett. Ez a generáció – amely már a független Ukrajnában szocializálódott, tanult, jól ismeri és használja a modern tömegkommunikációs eszközöket – nemcsak a Viktor Janukovics elnök vezette politikai táborral, de a hivatalos ellenzéket is magába foglaló ukrán politikai elit egészével szemben kritikus.
Tiltakozása, kitartása és pártpolitikai értelemben vett apolitikussága nemcsak a kormányt, hanem az ellenzéket is meglepte annak ellenére, hogy a közeledés az EU-hoz azon kevés törekvések közé tartozik, amelyet az ukrán társadalom nagy többsége mindig támogatott.
A kutató felidézte: az ukrán parlament ellenzéki pártjainak politikusai csak december elejétől kapcsolódtak be aktívan a tiltakozásba. Ekkor is elsősorban a 2015-ös választásokat tartották szem előtt, és máig sem sikerült teljesen átvenniük a Majdan-mozgalom politikai vezetését, ami a januári események óta komoly aggodalmat kelt külföldön.
Tálas Péter közölte: a január 16-i törvények elfogadása miatt megerősödött tiltakozás felszámolására tett kísérlet január 19. és 23. között tartós és nyílt utcai harcba torkollott a speciális rohamrendőrség és a Majdan-mozgalom önvédelmi egységeit alkotó, elsősorban szélsőjobboldali csoportok között. „A meglepően kiegyensúlyozott és elhúzódó összetűzésekben” négy tüntető életét vesztette, egyet pedig ismeretlen tettesek elhurcoltak és megöltek. A halálos áldozatok miatti társadalmi felháborodás országos lendületet adott a tiltakozásoknak, amelyek ezúttal már a keleti területekre is kiterjedtek.