Bővelkedett választásokban a mögöttünk hagyott hónap, ráadásul a körülöttünk lévő országokban is sorsdöntő voksolásokra került sor. Mindnyájunk számára örömteli, hogy a határon túli magyar szervezetek remek eredményeket értek el márciusban, ami a jövőre nézve kedvező képet vetít előre. Franciaországban a helyhatósági választáson óriásit bukott a baloldal, ráadásul a miniszterelnök is lemondott.
Március 9-én a Kolumbia Forradalmi Fegyveres Erői (FARC) nevű szélsőbaloldali terrorszervezettel béketárgyalásokat folytató Juan Manuel Santos elnök kormánykoalíciója nyerte a kolumbiai választásokat, megőrizve relatív többségét a bogotái parlamentben. Az eredmény mérsékelt támogatást biztosít Santos számára, aki második államfői mandátumát készül megpályázni a májusi elnökválasztásokon, s egyúttal azt jelenti, hogy elődjével, Álvaro Uribével szemben kell majd politizálnia, miután 21 mandátummal Uribe új pártja, a Demokratikus Központ lett a legnagyobb ellenzéki erő a szenátusban.
Az ugyanezen a napon tartott salvadori elnökválasztás csak március 16-án dőlt el, miután a választási bíróság hivatalosan is kihirdette Salvador Sánchez Cerénnek, a kormányzó baloldali párt jelöltjének az egy héttel korábbi elnökválasztáson aratott győzelmét, s elutasította a rivális jelölt beadványát a szoros eredmény érvénytelenítésére. A választási bíróság elnökének közlése szerint megállapítást nyert, hogy Cerén, a kormányzó Farabundo Martí Nemzeti Felszabadítási Front (FMLN) elnökjelöltje a szavazatok 50,11 százalékát szerezte meg, ellenfele, a jobboldali Norman Quijano pedig a voksok 49,89 százalékát.
Nemzeti ünnepünkön tartották a szlovákiai elnökválasztás első fordulóját, amelyben Robert Fico miniszterelnök és Andrej Kiska vállalkozó jutott a két héttel későbbi második fordulóba. A statisztikai hivatal szerint az első körben Fico, a baloldali kormánypárt az Irány-Szociáldemokrácia (Smer-SD) jelöltje 28, Kiska pedig 24 százalékot kapott. A sorrendben az ötödik a Magyar Közösség Pártja (MKP) által indított Bárdos Gyula lett, aki a szlovákiai államfőválasztások történetének első magyar jelöltje, a szavazatok 5,1 százalékát kapta meg.
Bárdos Gyula úgy értékelt, hogy nagyon nagy sikernek tartja az általa elért eredményt, főként annak tükrében, hogy a jelölésével szembeni politikai ellenszél dacára sikerült elérni. „Ennek ellenére haladtuk meg az 5 százalékot, amely lélektani határ” – mutatott rá. A magyarok lakta régiókban tapasztalt alacsony részvételi aránnyal kapcsolatban hozzátette: ez azt mutatja, hogy a magyar közösség „szellemi kondíciója nagyon rossz”. Berényi József, az MKP elnöke az eredményről elmondta: a jelöléssel sikerült elérni céljukat, azt, hogy a felvidéki magyar közösség számára fontos témák a szlovák politika színterére kerüljenek.
A március 29-ei második fordulóban eldőlt, hogy Szlovákia új államfője júniustól Andrej Kiska lesz. A független jelölt fölényesen győzött a hivatalban lévő kormányfő ellen, akire a legalacsonyabb arányban a magyarok voksoltak. Kiska 1,3 millió szavazatot szerzett, több mint 400 ezer vokssal előzte meg Ficót. A választók részvételi aránya 50,48 százalék volt.
A végeredmény ismeretében Kiska azt mondta: megtartja a választás előtt tett ígéreteit, azaz minden szlovák állampolgár elnöke lesz. Hozzátette, mindent megtesz annak érdekében, hogy visszaadja az elnöki tisztségnek az azt megillető megbecsülést, megszolgálja a beléje vetett bizalmat, és megígérte azt is, hogy megpróbál „emberi arcot” adni a szlovák politikának.
Március 16-án előre hozott parlamenti voksolást tartottak Szerbiában, amelyen kizárólag Európa-párti politikai erők kerültek be a törvényhozásba, a magyarság pedig növelte képviseletét.
A jobbközép Szerb Haladó Párt (SNS) a voksok 48,34 százalékát szerezte meg, ezzel 158 helyet biztosított magának a 250 fős törvényhozásban. A második helyen a baloldali Szerbiai Szocialista Párt (SPS) végzett 13,52 százalékkal, ami 44 mandátumra lesz elég. Az egyetlen délvidéki magyar párt, amely részt vehet a szerb törvényhozás munkájának következő négy évében, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ), 6 mandátuma lesz. Az eddigi, 5 parlamenti helyhez képest azonban ez is nagyobb támogatottságot jelent az egyébként csökkenő lélekszámú magyarság körében.
Márciusban két fordulóban tartották meg a franciaországi helyhatósági választásokat, amelyen a baloldal súlyos vereséget szenvedett, és ennek hatásra lemondott Jean-Marc Ayrault miniszterelnök. Az ellenzéki jobboldal a szavazatok 45,91 százalékával nyerte a választások második fordulóját, a kormányzó baloldal 40,57 százalékot, a szélsőjobboldal pedig 6,84 százalékot ért el. A baloldal eddig 54,5 százalékát irányította annak az összesen 1100 francia városnak, amelyek lakosságszáma meghaladja a kilencezret. Közülük vasárnap 155-öt vesztett el.
Franciaország három legjelentősebb városában nem változtak az erőviszonyok: Párizs és Lyon baloldali, Marseille jobboldali vezetésű maradt. A negyediknek számító Toulouse-nak viszont, amely eddig szocialista irányítású volt, ezentúl jobboldali polgármestere lesz, hasonlóan Limoges-hoz, ahol 1912 óta folyamatosan baloldali volt a városvezető. A szélsőjobboldali Nemzeti Front (FN) tizenhárom közepes városban adhat polgármestert. Legutóbb 1995-ben szerepelt jól az FN a helyhatósági választásokon, de akkor még csak három dél-franciaországi városnak adhatott polgármestert.
Március 30-án Törökországban tartottak helyhatósági választásokat, amelynek a tétje az volt, hogy Recep Tayip Erdogan miniszterelnök megtépázott népszerűsége ellenére képes-e győzni, így megerősíteni a pozícióját. A szavazatok 85 százalékának összesítése alapján az Erdogan vezette Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) a korrupciós botrányok és bírálatok ellenére a szavazatok csaknem 45 százalékát gyűjtötte össze, és győzelmet aratott a kulcsfontosságúnak tartott Ankarában is. Az ellenzéki Köztársasági Néppárt (CHP) a voksok 29 százalékával a második helyen van, a Nemzeti Cselekvés Pártja (MHP) pedig közel 15 százalék voksot szerzett.
„Csalatkozniuk kell azoknak, akik támadták Törökországot – hangoztatta pártszékháza erkélyéről Erdogan több ezer híve előtt. – Nem az utcán győztünk, hanem politikai eszközökkel, a demokrácia és a választások révén. Nem adjuk meg magunkat Pennsylvaniának és az onnan kinyúló csápoknak.” A miniszterelnök azzal fenyegetőzött, hogy most számonkérés következik, és megfizetnek azok, akik veszélybe sodorták az ország biztonságát.
Több tucat halálos áldozatot követeltek a januárban megtartott parlamenti és népszavazások világszerte. Egyiptomban új alkotmányt fogadtak el, amely tovább erősítheti a hadsereg befolyását a közügyekre, a bangladesi megméretés során pedig az ellenzék bojkottja borzolta a kedélyeket.
Februárban egyáltalán nem voltak békésnek nevezhetők azok a választások, amelyeknek éppen a helyzet normalizálását kellett volna szolgálniuk. Thaiföldön a kormánypárt győzött, de továbbra sem lehet tudni, mi lesz a válságos helyzet vége. Közép-Amerikában baloldali áttörést láthattunk, Svájcnak pedig elege lett a sok bevándorlóból.
