Tóásó: Cudarul érzem magam

Kemény üzleti érdekekbe ütköznek az emberjogi kérdések. Öt év alatt a hetedik ügyvéd képviseli a magyar fiatalembert.

– Egy hónappal ezelőtt hírek érkeztek arról, hogy Sergio Céspedes, az úgynevezett terroristaper új, megbízott ügyésze vizsgálatot indít azon az április 16-ai hajnalon történtek ügyében, egész pontosan a kommandós akció során lelőtt erdélyi magyar, Magyarosi Árpád halálának körülményeiről. Mit tud erről a vizsgálatról?
– Nem létezik ez a vizsgálat, nyelvbotlás történt Sergio Cespedes részéről, és szerencsétlenségemre ezt az egyik ügyvédem is félreértette. Éppen ezért elbocsátottam őt, keresem az utódját: az itteni ügyvédek egyik hibája, hogy híján vannak a professzionális gondolkodásnak, időbeosztásnak és munkamorálnak. Habár a kormánynak hivatalból vizsgálatot kellene indítania, nem teszi, mert nem szeretné, hogy kiderüljön az igazság. A vallomásomban elmondtam, hogy élve láttam Dwyert egy repülőtéren: csak ez elegendő kellene legyen arra, hogy nyomozást indítsanak a halálesetek miatt. 2010-ben Írország hivatalosan megküldte a boncolási jegyzőkönyvet Bolíviának, amelyben a szakértők kimondták, hogy az írt kivégezték. Ugyanez történt Magyarosi Árpád esetében is a magyar boncolási jegyzőkönyv szerint. Én még 2009. május 7-én beadványt adtam be, hogy két személyt láttam élve, de ennek ellenére nem történt semmi.

– Mire számít?
– Várom az Amerika-közti Emberi Jogokkal foglalkozó bizottság határozatát. Ha ők kimondják, hogy voltak jogsértések az ügyemben, az megnyitja a lehetőségeket előttem. Az igazság az, hogy most egyedül érzem magam. Harcolok egy egész állami gépezet ellen, akik dollármilliókat költenek propagandára és egyebekre. Nehéz helyzetben vagyok: ha van egy kis pénzem, akkor azt arra költöm, hogy kinyomtassuk Mario Tadiccal a feljelentéseinket, bizonyítékainkat, és elküldjük minden lehetséges fórumra. Még nagyon sok lehetőség van: a Mercosur, a Latin-Amerikai Parlament, az Andok Parlamentje, az Európai Unió különféle bizottságai. Eddig akármit csináltam, süket fülekre találtam: egyrészt nem akarnak Bolívia elnökének „forradalmi” politikájával szembemenni, másrészt kemény üzleti érdekekbe ütközik az én emberjogi kérdésem. Evo Morales politikája egyszerű: megkérdezi a partnereit, hogy most lítium-mezőt akarnak, vagy emberi jogokat? És ez csak egy példa, több százat tudnék mondani.

– Elégedett az itthonról érkező segítséggel?
– A magyar állam megnyilatkozásai pozitívak, és tényleg nagyon sokan segítettek a saját területükön, de akadtak olyanok is, akik csak hátráltattak.