Az MNO többrészes sorozatban mutatja be az EP-választások történetét, a külföldi országok mellett Magyarországot is górcső alá vesszük. Az 1979-es, az 1984-es és az 1989-es voksolást a szocialisták nyerték meg, ráadásul 1994-ben sem tudott nyerni a jobboldal. Az 1999-es európai parlamenti választást már 15 uniós tagállamban tartották meg, és 626 helyről döntöttek a szavazópolgárok. A voksolásra június 10–13. között került sor. Az unióban 288 millió polgár élt választójogával, ami 49,8 százalékos részvételi aránynak felelt meg. Ez a részvételi arány volt a voksolások addigi történetében a legalacsonyabb.
A választás jelentősen átrendezte a korábbi erőviszonyokat a parlamentben. Az 1979 óta legnagyobb frakcióval rendelkező szociáldemokratáknak most a második hellyel kellett megelégedniük, mivel az Európai Néppárt 233 hely megszerzésével megnyerte a voksolást. A szociáldemokraták 180, a liberálisok 50, a zöldek 48, a kommunisták 42, a nemzeti konzervatívok 31, az euroszkeptikusok pedig 16 helyet szereztek.
Németországban és Nagy-Britanniában az általában szokásos módon a kormánnyal szembeni attitűd határozta meg a választói preferenciákat – az alacsony részvétel miatt persze ez nem jelenti azt, hogy ugyanez várható a hazai választáson is, ahogy ez később be is bizonyosodott mindkét esetben –, és az ellenzék fő pártjai arattak győzelmet. A német kereszténydemokrata párt alkotta a legnagyobb erőt a néppárton belül a maga 53 mandátumával.
A brit voksolás félidős választás volt, a német viszont alig néhány hónappal követte a baloldali győzelmet hozó általános választást. Berlinben végül a CDU–CSU szövetség fölényesen verte a Gerhard Schröder vezette SPD-t, a jobbközép ellenzéki párt 20 mandátummal szerzett többet, mint a szocdemek, akik minden bizonnyal még az 1998-as választási sikerüket ünnepelték. A brit választáson a listás rendszerre való áttérés következtében először jutott európai mandátumhoz a skót és a walesi nemzeti párt, a zöldek és a Függetlenségi Párt.
Franciaországban – bár félidős volt a választás – az 1994-hez képest egységesebb volt a baloldal, és – bár kisebb mértékben – megismételte 1997-es választási sikerét a megosztott mérsékelt jobboldal felett. Az EU-ellenes pártok 34,1 százalékot szereztek. Olaszországban az összehasonlítás nehéz, rengeteg lista indult, mindenesetre a kormánypártok enyhe fölénye megmaradt, de a jobboldalon a Forza Italia jobban szerepelt, mint 1996-ban.
Spanyolországban az európai választáson a jobbközép Néppárt diadalmaskodott, ami előre jelezte az alakulat 2000-es győzelmét. Ausztriában az Osztrák Néppárt (ÖVP) és az Osztrák Szociáldemokrata Párt (SPÖ) 7-7 mandátumot szerzett, azonban az igazi győztes az Osztrák Szabadságpárt volt (FPÖ), amely 23,4 százalékos eredménnyel 5 mandátumot tudott elhódítani.
