„Merénylet az állam ellen” – így minősítette címlapján a Wprost hírmagazin a kínos közéleti botrányt. Donald Tusk miniszterelnök első állásfoglalásában hasonló véleményének adott hangot: „Ez az első kísérlet 1989 óta, hogy illegális módszerekkel megbuktassák a kormányt.”
Meneszteni kell Bartlomiej Sienkiewicz belügyminisztert a lehallgatási botrányban játszott szerepe miatt – jelentette ki csütörtökön Janusz Piechocinski lengyel miniszterelnök-helyettes, jelezve, hogy akár már a hétvégén is tárgyalhat az előre hozott választások lehetőségéről a miniszterelnökkel. Piechocinski – aki egyben a kormánykoalíció kisebbik erejének, a Lengyel Parasztpártnak (PSL) az elnöke – úgy nyilatkozott a PAP hírügynökségnek, hogy Donald Tusk kormányfő kockázatos döntést hozott, amikor a helyén hagyta a belügyi tárca vezetőjét. Ezt a döntést Piechocinski szerint „utólag korrigálni kell”.
A PSL elnöke azt is jelezte: az előre hozott választások ügyében akár már a hétvégén is tárgyalhat a kormányfővel, „amennyiben új szempontok merülnek fel”. A következő választásra a hivatalos menetrend szerint a jövő év végén kerülne sor Lengyelországban. Választást előre hozni akkor lehet, ha azt a parlament kétharmados többséggel megszavazza.
A Wprost hétfőn 12 oldalon keresztül ismertette a 2013 júliusában és 2014 februárjában egy népszerű varsói vendéglátóhelyen lehallgatott beszélgetéseket. Marek Belka, a Lengyel Nemzeti Bank elnöke, volt miniszterelnök és Bartlomiej Sienkiewicz belügyminiszter vaskos trágárságokkal tarkított beszélgetése során a jegybank elnöke hajlandónak mutatkozott pénzkibocsátásra a költségvetési hiány enyhítése érdekében, amiért cserébe az akkoriban a pénzügyminiszteri tisztséget betöltő Jacek Rostowski leváltását követelte. Ez négy hónappal később meg is történt.
Belka a jegybanktörvény módosítását is javasolta, amely szerint a jegybank elnöke nem a pénzügyminiszternek, hanem közvetlenül a miniszterelnöknek tartozna felelősséggel. Ráadásul a lengyel kormány éppen keddi ülésén foglalkozott a jegybanktörvény módosításának javaslatával, bár Tusk azt állította, hogy ennek alapelveit még az inkriminált beszélgetés előtt lefektették.
A másik beszélgetésen az azóta leváltott Slawomir Nowak közlekedési miniszter Andrzej Parafinowicznál, az állami pénzügyi felügyeletért felelős pénzügyminiszter-helyettesnél a felesége elleni adóvizsgálat beszüntetését szerette volna elérni. Tusk hétfői sajtóértekezletén azt mondta, hogy a belügyminiszter nem az ő megbízásából beszélt a jegybankelnökkel, bár utólag tájékoztatta őt a beszélgetés tartalmáról.
Mindez súlyos kérdéseket vet fel a kormányfő felelősségével, a jegybankelnök függetlenségével és az állambiztonsággal kapcsolatban is, minthogy a belbiztonsági szolgálat (ABW) képtelen volt elejét venni a lehallgatásoknak, szerdán pedig nevetségessé tette magát, amikor sikertelenül próbálta lefoglalni a Wprost főszerkesztőjének laptopját az azon található hangfelvételekkel. Ráadásul ezzel az akcióval magára haragította a médiát: több tucat jobb- és baloldali újságíró csütörtökön nyilatkozatban állt ki a Wprost mellett, és elítélte a hatóságokat, amiért „1989 óta először használták fel nyíltan a titkosszolgálatot a média ellen”.
A jobboldali ellenzék a botrány kipattanása után azonnal követelte a belügyminiszter, az egész kormány és a jegybankelnök lemondását. Jaroslaw Kaczynski, a fő ellenzéki erő, a nemzeti konzervatív Jog és Igazságosság (PiS) elnöke levélben szólította fel Bronislaw Komorowski államfőt, hogy „teljesítse kötelességét, és követelje a kormány lemondását”. Kaczynski lépése érthető, hiszen friss közvélemény-kutatások szerint a PiS támogatottsága a botrány nyomán 32 százalékra nőtt, míg a kormánypárté, a Polgári Platformé (PO) 25 százalékra csökkent.
Belka elnézést kért ugyan az általa használt kifejezések miatt, de leszögezte: nem áll szándékában lemondani. A miniszterelnök kiállt a támadások célkeresztjébe került belügyminiszter mellett, és világossá tette, hogy maga sem szándékozik lemondani. Mindamellett csütörtökön úgy nyilatkozott, előfordulhat, hogy „az egyetlen megoldás az előre hozott választás lesz, ha a bizalmi válság túlságosan mélynek bizonyul”.
Leszek Balcerowicz volt pénzügyminiszter, Belka elődje a jegybankelnöki tisztségben szintén lemondásra szólította fel utódját, és bírálta a belügyminisztert is, amiért ragaszkodik bársonyszékéhez. A belügyminiszter időközben úgy nyilatkozott, hogy „nem lát politikai jövőt maga előtt”, de távozása előtt szeretne hozzájárulni a botrány körülményeinek felderítéséhez.
Hírek szerint a Wprost birtokában további hangfelvételek vannak, mások között Tusk helyettese, Elzbieta Bienkowska infrastrukturális és fejlesztési miniszter, illetve Pawel Gras volt kormányszóvivő, a PO főtitkára részvételével. És bár Tusk felszólította a hetilapot az összes felvett magánbeszélgetés nyilvánosságra hozatalára, „mert különben a kormány zsarolható marad”, a miniszterelnök szorult helyzetben találhatja magát, ha legszorosabb bizalmasairól is kompromittáló információk kerülnek nyilvánosságra.
