A lengyel parlament felsőházának ünnepi ülésén részt vesz és felszólal Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke. A budapesti plenáris ülésen Maria Panczyk-Pozdziej, a lengyel szenátus alelnöke, a határozat lengyelországi kezdeményezője vesz részt.
A határozati javaslatot Kövér László házelnök és Csúcs Lászlóné lengyel parlamenti szószóló terjesztette az Országgyűlés elé. A lengyel szenátus honlapján olvasható közlemény szerint a magyar képviselők és lengyel szenátorok a két politikus emléke előtt akarnak tisztelegni idősebb Antall József halálának 40., illetve Henryk Slawik halálának 70. évfordulója alkalmából.
A javaslatban emlékeztetnek arra, hogy Lengyelország 75 évvel ezelőtti, 1939. szeptember 1-jei német, majd szeptember 17-ei szovjet megtámadása után Magyarország 120 ezernyi lengyel menekült előtt nyitotta meg határait. Az őket támogató Antall és Slawik közös tevékenysége, amelynek során több mint ötezer lengyel zsidó életét is megmentették, „az önzetlen és más nemzetek felé nyitott barátság jelképe lett”.
A sziléziai származású lengyel politikus és újságíró, a lengyel Wallenbergként is tisztelt Slawik, valamint a magas rangú állami tisztségviselő, a Független Kisgazdapárt egyik alapítója, a lengyelek atyjaként emlegetett Antall – a későbbi miniszterelnök édesapja – élete veszélyeztetésével is kiállt a lengyel menekültek mellett.
Magyarország 1944-es német megszállása után a Gestapo mindkettejüket letartóztatta. Slawik a kínzások ellenére sem vallott Antallra, amivel megmentette a magyar politikus életét. Slawikot a nácik 1944. augusztus 23-án a mauthauseni koncentrációs táborban kivégezték, míg idősebb Antall József 1974. július 24-én halt meg Budapesten.
Emléküket a kommunista rendszer feledtetni akarta. A 90-es években a jeruzsálemi Jad Vasem intézet a Világ Igaza elismerésben részesítette őket, 2010-ben pedig post mortem a legmagasabb lengyel kitüntetéseket adományozták nekik: Slawik a Fehér Sas Érdemrendet, idősebb Antall József pedig a Lengyel Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjét kapta meg.
