A skót kormány szeptember 18-ára írta ki a népszavazást arról, hogy Skócia elszakadjon-e a 307 éves brit uniótól. A függetlenséget ellenzők tábora a legutóbbi felmérések szerint változatlanul többségben van, de előnyük egyre apad. Szakértők szerint ennek elsősorban az az oka, hogy a legnagyobb ellenzéki erő, a Munkáspárt skóciai hívei mind nagyobb számban állnak a függetlenséget szorgalmazó skót kormány mögé, abban a reményben, hogy az elszakadással megszabadulhatnak a David Cameron vezette konzervatív brit kormánytól is.
Ruth Davidson, a Konzervatív Párt skóciai vezetője ugyanakkor egy helyi televíziós vitában kijelentette: a közvélemény-kutatási adatok alapján „őszintén szólva nem tűnik valószínűnek”, hogy a konzervatívok megnyernék a jövő májusban esedékes brit parlamenti választásokat. A felmérések valóban a 2010 óta ellenzékben politizáló Munkáspárt támogatottsági előnyét jelzik.
A Konzervatív Párt rendkívül népszerűtlen Skóciában, különösen Margaret Thatcher néhai tory kormányfő átfogó gazdaságátalakítási programja óta, amely a skótok többségének véleménye szerint a hagyományos skót nehézipar szinte teljes leépüléséhez vezetett. A 650 fős londoni parlament 59 skót képviselője között csak egy konzervatív van, a munkáspárti skót törvényhozók száma viszont 40; köztük van Gordon Brown volt brit miniszterelnök is.
Alex Salmond skót kormányfő egyik központi kampányjelszava az, hogy ha Skócia függetlenné válik, akkor mindig olyan kormánya lehet, amilyent maga választ, és nem olyan, „amilyent az angolok választanak neki”.
Saját skóciai népszerűtlenségének a Konzervatív Párt is tudatában van. A Financial Times csütörtöki értesülése szerint Cameron a két hét múlva esedékes népszavazásig már csak egyszer látogat Skóciába, mivel szakértői arra figyelmeztették, hogy gyakoribb megjelenése a kampányidőszakban nem tenne jót az elszakadást ellenző erők esélyeinek.
A londoni gazdasági napilap egyik kormányzati forrása szerint Cameron azt mondta stábjának, hogy nincs ok a pánikra, mert a skót függetlenséget elvető tábor „úton van a győzelem felé”, ugyanakkor most már „kezdenek látszani az idegesség jelei is” a Downing Streeten. Az egyik fő ellentétpont többek között a brit államadósság kérdése.
