Az Iszlám Állam, korábbi nevén Iraki és Levantei Iszlám Állam júniusban kiáltotta ki a kalifátust, kalifának Abu Bakr al-Bagdadit választották. A szervezet eredeti célja az volt, hogy Irak szunnita többségű területein hozzon létre önálló államot, de miután szélsőséges harcosai Szíriában is bekapcsolódtak a Bassár el-Aszad-féle rezsim elleni küzdelembe, az új államot már nem csak egy ország területén kívánják létrehozni. A terrorszervezetként számon tartott Iszlám Állam Jordániát, Izraelt, Palesztinát is beolvasztaná a hatalmas kalifátusba, ami a környező országok világi és egyházi vezetőinek sem nyerte el a tetszését. Nemrégiben még egy olyan térkép is napvilágot látott, melyen az Iszlám Állam észak- és közép-afrikai, dél- és közép-európai, valamint balkáni országokra is kiterjesztené befolyását.
A szervezet az év elején komoly fegyveres összecsapásokat követően szakított legfőbb szövetségesével, az Al-Kaidával, így most már tényleg csak a szíriai és iraki szunnita törzsek támogatására számíthat. Pénzügyileg jól áll: emberkereskedelemből, nyugati túszok eladásából, és az elfoglalt olajmezőkből több tízmillió dolláros bevételre tesz szert havonta. Eközben folyamatosan mészárolja le Irak és Szíria nem szunnita vallású lakosságát, százezrek menekülnek a szomszédos országokba a brutalitás elől.
Nemzetközi jogilag enyhén szólva megkérdőjelezhető az Iszlám Állam léte, ugyanis egyetlen ország kormánya sem ismerte el hivatalosan a kalifátus létét, ez pedig alapfeltétel volna. A Szíria déli és Irak északi részét ellenőrzése alatt tartó szervezet ellen e két ország kormánya heves harcokat folytat, s az utóbbi hetekben sorra csatlakoztak az amerikaiak, a britek, az ausztrálok, a belgák, a hollandok, a kanadaiak és a franciák. A felsorolt államok napi szinten mérnek légicsapásokat az Iszlám Állam csapataira vagy támogatják más módon katonailag a támadásokat. Az egymilliós török hadsereg eközben ugrásra készen várakozik a szíriai határon, és ha parancsot kap, megindul kelet felé. Az iráni szárazföldi erők parancsnoka is kijelentette: ha a terrorszervezet harcosai megközelítik a határt, azonnal támadnak.
A radikális, leginkább az ultraortodox szalafita ideológiához közel álló, de vallási tekintetben gyakorlatilag behatárolhatatlan Iszlám Államot nem csak a világi vezetők, de a muszlim egyházfők is elítélik. Az emberek megkínzását, megcsonkítását, lefejezését, a nők rabszolgaként tartását, megerőszakolását az iszlám elutasítja, így nem is meglepő, hogy augusztus végén például a brit muszlim közösség imámjai fatvában (iszlám vallásjogi döntés) ítélték el – gyakorlatilag eretneknek nyilvánították – azokat a briteket, akik csatlakoznak az Iszlám Államhoz. A Muzulmán Vallás Francia Tanácsának (CFCM) elnöke az Algériában szeptember végén lefejezett francia túsz halálával kapcsolatban úgy fogalmazott: „mi, franciaországi muzulmánok, megálljt mondunk a barbarizmusra”. Dalil Boubakeur az egész, majd 6 milliós franciaországbeli muzulmán közösség nevében szólt, míg a rémtettet követően több francia nagyvárosban is megemlékezések voltak.
Sauki Ibráhím Allám főmufti, a legfőbb egyiptomi vallási vezető nyár végén romlott, szélsőséges, az iszlám vallásnak kárt okozó csoportnak nevezte az Iszlám Államot. „Egy ilyen szélsőséges és véres csoport veszélyt jelent az iszlámra és a muszlimokra, besározza a vallás tekintélyét.” Ali Hamenei ajatollah, Irán első számú vallási vezetője hasonló véleményen van, és ezért szeptember elején – korábbi állásfoglalását felülbírálva – áldását adta az iraki kormány, a kurdok és az amerikai csapatok segítésére iráni részről.
Nyár vége óta Németország több városában – Hamburg, Celle, Hannover – utcára vonultak a kurdok szíriai rokonaik, barátaik és a nyugati szárazföldi beavatkozás mellett tiltakozva. A rendőrséggel többször is összecsaptak. Ugyanez történt Ausztriában és Törökországban is, itt még a fővárosban is akcióztak a demonstrálók, számos halálos áldozata is volt az incidensnek. Hasonló tüntetésekre Európa több nagyvárosában sor került, például Párizsban is. A kurdok egyébként még Budapesten is utcára vonultak néhány tucatnyian.
Az arab tavasz óta ezrével tódulnak az európai országokból Szíriába és Irakba a muzulmán szélsőségesek. Nagy-Britannia, Franciaország az elsődleges bázis, de az északi országok bevándorlói is gazdag utánpótlást biztosítanak. Kelet-Európában az 1,8 milliós koszovói albán közösségben és a bosnyákok között szintén táptalajra lelnek a radikális gondolatok, a helyi hírszerzés és a CIA jelentései szerint több százan csatlakoztak eddig az IÁ-hoz. Albániából, Macedóniából és Montenegróból szintén toborozottak vagy 200 embert idén őszig.
A kontinens retteg attól, hogy a Szíriában, Irakban harcoló radikális polgárai egyszer vissza akarnak térni, ezért teljes az ideológiai egység az Iszlám Állammal szemben.
