A november elsején hivatalba lépő testületbe, amely az EU központi javaslattevő-végrehajtó intézménye, mind a 28 tagállam egy főt jelölt. Az új magyar EU-biztos – Andor László utódja – Navracsics Tibor volt miniszterelnök-helyettes, közigazgatási és igazságügyi miniszter, későbbi külgazdasági és külügyminiszter. A 751 tagú EP-ben 699-en adták le voksukat. A bizottság mellett 423-an, ellene 209-en szavaztak, 67-en pedig tartózkodtak.
A Juncker-bizottságot lényegében a jobbközép néppárti, a balközép szociáldemokrata, valamint a liberális frakció „koalíciója” szavazta meg. A konzervatívok előre tartózkodást jelentettek be, a radikális baloldaliak és a zöldek pedig azt közölték, hogy nemmel szavaznak. Az erősen euroszkeptikus, illetve a kifejezetten unióellenes képviselők értelemszerűen a bizottság ellen voksoltak, túlságosan „föderalistának” tartva Juncker törekvéseit.
A zöldek vezérszónoka hangsúlyozta: a testület egészére vonatkozó ellenzésük, a néppárti-szociáldemokrata-liberális „kórushoz” való csatlakozás elutasítása nem jelenti azt, hogy a biztosok számottevő részét ne tartanák szakmailag és emberileg alkalmasnak, és hogy a zöldek ne lennének elkötelezett Európa-pártiak.
A zöldpárti és a radikális baloldali vezérszónok is bírálta ugyanakkor, hogy a magyar Navracsics Tibor megkapta azt a portfóliót, amelyhez az oktatás és a kultúra is tartozik.
Navracsics Tibornak eredetileg a kulturális, oktatási, ifjúságpolitikai és uniós polgársági felelősségi területet szánta Juncker. Az EP illetékes szakbizottsági képviselői azonban Navracsics meghallgatása, majd a neki írásban feltett pótkérdések szintén írásbeli megválaszolása után – 15 igen, 10 nem szavazattal, 2 tartózkodás mellett – úgy foglaltak állást, hogy a magyar jelölt alkalmas EU-biztosnak, ám a konkrétan előterjesztett portfólióra való alkalmasságot illetően már 14-en Navracsics ellen szavaztak, 12-en mellette, és 1 képviselő tartózkodott. Ennek nyomán Juncker az uniós polgárság területét átutalta a görög belügyi EU-biztos illetékességébe, ezzel egyúttal pedig a magyar jelöltet a sportügyek felügyeletével is megbízta.
A bizottság megalakítása során a legnagyobb nehézséget az okozta, hogy az eredeti szlovén biztosjelölt, Alenka Bratusek megbukott az EP-szakbizottsági meghallgatáson, és helyette Ljubljana új személyt volt kénytelen jelölni Violeta Bulc személyében. Ez aztán cseréhez is vezetett a szlovén és a szlovák biztosnak szánt portfólióban.
A jobbközép néppárti Jean-Claude Juncker a bizottságot a parlamentnek előterjesztő beszédében többször utalt is a szociáldemokratákkal való összhang fontosságára. Tett például egy olyan, nagy tapssal honorált kijelentést, hogy miközben minden tagország AAA, vagyis kiváló minősítésre törekszik a pénzügyi hitelminősítőktől, „a szociális AAA besorolás ugyanolyan fontos, mint a pénzügyi”.
Juncker ígéretet tett arra, hogy még idén karácsony előtt beterjeszti a már korábban kilátásba helyezett, 300 milliárd eurós beruházásösztönző csomagtervet.
Az új Európai Bizottság, amely november elsején léphet hivatalba, az eddiginél strukturáltabb, rétegezettebb testület lesz. Juncker sokkal több jogkört adott át alelnökeinek, mint hivatali elődje, José Manuel Barroso. Ezt ő is hangsúlyozta EP-előterjesztésében, mondván: a bizottság szerkezeti átszervezésének van egy nagy vesztese, nevezetesen saját maga, a testület elnöke.
Jean-Claude Juncker mellett a bizottság úgynevezett első alelnökeként tevékenykedhet majd a szociáldemokrata Frans Timmermans eddigi holland külügyminiszter. Az ő portfóliója meglehetősen kiterjedt lesz: magában foglalja a minőségi jogalkotás, a szubszidiaritás, az intézményközi kapcsolatok, a jogállamiság, az alapjogi charta és a fenntartható fejlődés témakörét.
Timmermanson kívül hat további alelnöke lesz a testületnek. Az alelnökök többsége a további húsz „egyszerű biztos” közül többnek a tevékenységét fogja összehangolni, függően a célfeladatoktól.
Juncker a szerdai parlamenti előterjesztésében külön nyomatékosította, hogy a bizottsági tagoknak az uniós alapszerződésből fakadó egyenjogúságát nem sértik meg: az alelnököknek az a feladatuk, hogy projekteket fogjanak át és koordinálják több biztos munkáját.
– az olasz Federica Mogherini, aki az unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője;
– a bolgár Krisztalina Georgieva, a költségvetés és emberi erőforrások felelőse;
– az észt Andrus Ansip, aki a digitalizált egységes piacért felel;
– a szlovák Maros Sefcovic, aki az energiaunió ügyében illetékes;
– a lett Valdis Dombrovskis, aki az euró ügyeit és a szociális párbeszédet felügyeli majd;
– valamint a finn Jyrki Katainen, akinek a területe a munkahelyteremtés, a növekedés, a beruházások és a versenyképesség.
– az ír Phil Hogan a mezőgazdaságért és vidékfejlesztésért;
– a spanyol Miguel Arias Canete az éghajlat- és energiapolitikáért;
– a dán Margrethe Vestager a versenyjogért;
– a német Günther Oettinger a digitális gazdaságért és társadalomért;
– a francia Pierre Moscovici a gazdasági és pénzügyekért, az adózásért és a vámunióért;
– a magyar Navracsics Tibor az oktatásért, kultúráért, ifjúságpolitikáért és sportügyekért;
– a belga Marianne Thyssen a foglalkoztatási és szociális ügyekért, valamint a munkavállalói készségekért és mobilitásért;
– a máltai Karmenu Vella a környezetpolitikáért, tengerügyekért és halászati politikáért;
– az osztrák Johannes Hahn az európai szomszédságpolitikáért és az EU-csatlakozási tárgyalásokért;
– a brit Jonathan Hill a pénzügyi stabilitásért, pénzügyi szolgáltatásokért és a tőkepiaci unióért;
– a litván Vytenis Andriukaitis az egészségügyért és élelmiszer-biztonságért;
– a ciprusi Hrisztosz Sztilianidesz a humanitárius segítségnyújtásért és válságkezelésért;
– a lengyel Elzbieta Bienkowska a belső piacért, ipar-, vállalkozás- és kkv-politikáért;
– a horvát Neven Mimica a nemzetközi együttműködésért és fejlesztésért;
– a cseh Vera Jourová a jogérvényesülésért, fogyasztópolitikáért és a nemek közötti esélyegyenlőségért;
– a görög Dimitrisz Avramopulosz a migrációs és uniós belügyekért, valamint az uniós polgárságért;
– a román Corina Cretu a regionális politikáért;
– a portugál Carlos Moedas a kutatásért, tudományért és innovációért;
– a svéd Cecilia Malmström a kereskedelemért;
– a szlovén Violeta Bulc a közlekedésért.
