Nagy pillanat: szembenéz az egyház a világgal

Önkritikus, vitatkozó, konstruktív énjét teszi most az asztalra a katolikus egyház Rómában. Interjú Török Csaba médiareferens pappal.

– „Zavarórepülésként” megjelent egy könyv több bíboros tollából, ahol látszólag egy, a pápa szándékaival ellentétes deklaráció fogalmazódik meg az újraházasodottak szentségekhez való hozzáférésével kapcsolatban. Miben ragadható meg a véleménykülönbség?
– Szokatlan jelenség, hogy bíborosi vita ne csak kialakuljon, de nyomtatásban napvilágot is lásson egy szinódus előtt. Az események kronológiája:

– Mutat-e valamerre a szinódus irányát tekintve az a mozzanat, amelyet a pápa tett nem is olyan régen: vadházasságban együtt élőket és már gyermekes párokat adott össze. Lehet-e ezt előzetes kapunyitásnak tekinteni a tanácskozás végkimenetele felé?
– A rendkívüli szinódusra nagy hatást gyakorol a pápa szándéka, hiszen pont emiatt hívják össze. Természetesen a szó nélküli gesztusok is jelzésértékűek. Mindazonáltal az idei év a helyzetfelmérésé, nem fog születni sem kidolgozott és részletes tanítás, sem jogi szabályozás. Ezek a jövő őszig tartó időszakban fognak körvonalakat ölteni, s ezt követően, a rendes szinódusi általános ülésen lesznek megvitatva. Végül minden valószínűség szerint 2016-ban lát napvilágot a pápa szinódus utáni apostoli buzdítása, amely a katolikus tanítást fogja tartalmazni.

– Lássuk a gyakorlatot: lehetséges-e „egyházi megoldás” arra, hogy aki polgárilag újraházasodott, de előtte szentségi házasságban élt, áldozhasson?
– Ezen a téren nem az áldozás az elsődleges kérdés, hanem az, hogy lehet-e a házasság hajótörése után másodszor is szentségi házasságot kötni, vagyis szentségi szinten rendezni az életállapotot. Az nem merül fel, hogy szentségi házasságon kívüli párkapcsolatban élők áldozhassanak. Erről a kérdésről, a második szentségi házasság lehetőségéről, vagyis a házassági állapot egyházi rendezéséről szól a bíborosok vitája. Kasper szerint igen, Müller és Pell szerint nem lehetséges. Itt meg kell várnunk 2015 őszét, illetve 2016-ot, hogy lássuk, a szinódus milyen eredményre jut, illetve milyen rendelkezéseket hoz a pápa.

– A rendkívüli szinódus 77 oldalas munkadokumentumából milyen kép rajzolódik ki, mennyire ismeri az egyház a mai családok helyzetét, mit tekint egyáltalán családnak?
– Az, hogy mi a házasság és mi a család, Isten tervétől és kinyilatkoztatásától függ, nem az egyház pillanatnyi véleményétől, szeszélyétől. A kérdés az, hogy Isten szavát miként tudjuk a mai kor kétségtelen tényei között igazul, helyesen értelmezni. A kérdőív pontosan annak a szándéknak adott hangot, hogy az egyház ismerje meg a valóságot, annak tükrében mondja el tanítását, tárja fel a Szentírás és a hagyomány aktuális, gyakorlatra figyelő értelmezését. Vagyis: nem a házasság vagy a család teológiája változik meg, ahogy az emberi személyé sem, hanem a hittani alapigazságok valósághoz való viszonya lesz a vizsgálódás tárgya. Világos, hogy a problémák gyökerét az emberi személy válsága, illetve a személyes hit válsága jelenti, amely megelőz minden házasságról való beszédet. A kérdőívekre beérkezett válaszokból nyilvánvalóvá vált, hogy mind külső, mind belső nyomás is ránehezedik a hívő családokra. Belső nyomás a párkapcsolati krízis, a kommunikációs nehézségek – ezek korunk függvényei, úgy hívők, mint nem hívők számára –, a családon belüli erőszak, a szexuális visszaélések a családokon belül, valamint a családok függősége a fogyasztói társadalom keretein belül a médiától, a tömegtájékoztatástól, a külső modellektől. Külső nyomást jelent a családok társadalmon belüli helyzete, a munka, az adó, a szabadidő, a támogatási rendszerek, az elvándorlás, a szegénység és a túlélésért folytatott harc, a fogyasztói szemlélet és individualizmus, amelyet sugároz a közeg, valamint az egyház hitelessége vagy hiteltelensége is. Érezzük, hogy nincs megfelelő lelkipásztori válasz sok családon belüli krízishelyzetre. Mindez oda vezet, hogy komoly nehézségek adódnak az egyházi tanítás és jog alkalmazása terén – ez vezet el a vizsgálandó kérdések sokaságáig, illetve ezt jelzi a bíborosok vitája.

– A munkadokumentum aláhúzza, hogy az egyház valamiért nem tudja kellőképpen eljuttatni a fő üzeneteit a nagy nyilvánosság számára. Mi ennek az oka?
– Nem kétség, kommunikációs szakembereket kell képezni az egyházi tanítás megismertetésére. Az üzenetek nem ismerésének egyik igen gyakori oka a rossz egyházi kommunikáció. Ez még a plébánia szintjén is így van: mivel a felelős, a pap nem képes jól kommunikálni, a rábízottak olykor tényszerűen nem ismerik vagy félreismerik a valódi egyházi álláspontot. Ezt sok helyütt nehezíti a pénzhiány vagy a vallási, politikai nyomás, aminek eredménye a kommunikációból való kizártság lehet, gondoljunk azokra a helyekre, ahol valós egyházüldözés van. Emellett hiányoznak azok az egyházi központok, amelyek egyszerre adnának tanbeli, spirituális és lelkipásztori gyakorlati válaszokat a felmerülő kérdésekre. Szükséges lenne az eltérő tudományok és szakterületek eredményeinek figyelembevételével, együttműködésével megfogalmazni és eljuttatni az emberekhez a keresztény üzenetet, nyitottan a kor aktuális kérdéseire. Gond az is, hogy a házasság és család kérdéseiről olykor csak és kizárólag a jegyesoktatás keretében szól az egyház, ott is inkább külsődlegesen és didaktikusan. Ezért dinamikus és tapasztalati hitátadásra lenne szükség, amiben igen fontos a személyes tanúságtétel, a megélt házasságok és családok valóságának a tapasztalata. Nem elég az oktatás, szó szerinti nevelésre, növelésre, értékátadásra, személyességre van szükség – vagyis tanúságtételre.

– Épp e problémák miatt az egyház nyilván gyakran szembesül a kritikával, hogy elavult. Létezik erre valamilyen „prompt” válasz? Mintha a hívők is aggódnának emiatt.
– A hívők részéről érkező kritikák részben megalapozottak, ugyanakkor az is gond, hogy a hívők jelentős része nincs vagy csak alig van tisztában a saját hitének az alapjaival. Alapvetően a médián keresztül felé sugárzott sztereotípiák szerint gondolkodik, nincs érett, saját, öntudatos álláspontja, amely a Szentírás és a katolikus hit alaposabb ismeretén alapulna. Sok értelmiségi például a legmagasabb fokon áll a maga tudományában, a hite terén viszont gyermekkorából megőrzött kategóriákban mozog. Ez sokszor az egyház hibája is, rossz a kommunikáció, hiányos a felnőttkatekézis, de nem feledhetjük az egyének felelősségét: akarja-e igényesen és magas fokon, elmélyülten megismerni, megérteni, elsajátítani a Szentírást és a katolikus tanítást, vagy megelégszik divatos közhelyek elismétlésével?

– Ez eddig a belső kritika kezelése. Mit kezdhetnek a „külső támadásokkal”?
– Két szempontot kell figyelembe venni. Egyrészt az egyház kötelessége, hogy életével tanúsítsa, amit mond. Ha a tettek nincsenek összhangban a tanítással, jogos a kritika. Másrészt el kell fogadni, hogy az egyház nem ért egyet a külvilággal, sőt szemben áll vele. Nem feladata az egyháznak, hogy „jóban legyen” a korszellemmel. Jézus mondja: „Ha a világból valók volnátok, mint övéit szeretne benneteket a világ. De mert nem vagytok a világból valók, hanem kiválasztottalak benneteket a világból, gyűlöl benneteket a világ” (Jn 15,19). Ezzel együtt az egyháznak törekednie kell arra, hogy hitelesen tanúsítsa és jól kommunikálja a hitét „kifelé”.

– Vissza a szinódushoz: mi lesz főrelátorként Erdő Péter szerepe?
– Erdő bíboros úr munkájának első fázisa lezárult, a Rómába beérkezett kérdőívválaszok alapján levezényelte a munkadokumentum összeállítását. Ez úgy az általános vitának, mint a nyelvi csoportok megbeszéléseinek az alapanyaga. Az egyes nyelvi csoportok végül ajánlásokat fogalmaznak meg. Ezeket szintén a főrelátor szerkeszti egybe. Emellett elkészül majd a szinódusi atyák záró üzenete is, ennek megszerkesztését is a főrelátor vezeti. A közgyűlés lezárultával lejár a főrelátor mandátuma, további feladata nincs. Ezt követően a főtitkár archiválja a szinódus ajánlásait, üzenetetét, s összefoglalva átadja az anyagot a pápának.

– Mi lesz a szinódus „kicsöngetésének” pillanata?
– A mostani szinódus után nem lesz záródokumentum, a záróakkord VI. Pál pápa boldoggá avatása lesz október 19-én. Ezután a munka folytatódik, előkészítve a jövő őszi szinódust.

– Jövőre lesz a rendes szinódus, hasonló témában. Miben lesz az több?
– A 2015-ös rendes általános ülés végére fogalmazódik meg egy olyan állásfoglalás, amelynek alapján a pápa elkészíti majd 2016-ra az egyházi tanítást hordozó buzdítását. Ehhez kapcsolódhatnak majd az esetleges egyházfegyelmi, jogi változtatások is, pápai rendelkezés formájában.