Ezért „új nyelvezetre, új módozatokra” van szükség az egyház és a családok közötti kapcsolattartásban. A sajtótájékoztató résztvevői hangsúlyozták, hogy a mai családra rányomja a bélyegét az individualizmus kortárs kultúrája, amelyben a gyermek „akadályozza a személyes szabadságot és jólétet”. Ezzel egy időben azonban a gazdasági válság is komoly akadályokat emel a családalapítás elé. A dokumentum a családokat segítő állami politikát sürget.
A második rész kritikus pontként jelöli meg a családok felaprózódását, a családon belüli erőszakot, a gyermekekkel való emberkereskedelmet, a drogtól és alkoholtól való függőséget. A dokumentum kiemeli, hogy a szülőket terhelő fárasztó munkatempó, a migráció, a szegénység éppúgy, mint a szabad vasárnap eltörlése negatívan hat a családok életére, de a szülők és gyerekek közötti kommunikációt gyakran az internetes és mobiltelefon-függőség is megakadályozza.
Külön fejezet foglalkozik az élettársi kapcsolatban élőkkel és a szentségekben nem részesülő elváltakkal. A dokumentum nemet mond az azonos neműek házasságára és az ezt engedélyező polgári törvényekre. Nemet mond az azonos nemű párok általi örökbefogadásra is. Ugyanakkor elítéli kirekesztésüket és befogadásukat szorgalmazza. A dokumentum nemet mond a „szexuális identitás megszüntetését” hirdető gender-elméletekre.
A dokumentum utolsó része a gyermekek vallásos nevelésével foglalkozik. A gazdasági, ideológiai válságba kerülő családokban a fiatalok is eltávolodnak a hittől, különösen Európa keleti országaiban. Erdő Péter Románia és Litvánia példáját említette, hangsúlyozva, hogy nemcsak a fiatalok, családanyák is tömegesen vállalnak külföldön munkát úgy, hogy hazájukban hagyják férjüket és gyermekeiket.
