Mivel a jóllét és a jó életminőség alapját a jó demográfiai helyzetből (is) gondolom eredeztetni, minden megszületett gyermeknek örülni kell, és a magánélet szentségét tiszteletben tartva ösztönözni kell a minél több gyermek megszületését. A KSH szerint „a halálozások száma számottevően mérséklődött, a születéseké emelkedett, ennek következtében a természetes fogyás üteme 5,3 ezrelékről 4,6 ezrelékre csökkent, ami a 2013. január–áprilisi 17 384-gyel szemben 2014 első négy hónapjában 14 906 főt jelentett”. Ez tök jó. Persze senki ne számítson arra, hogy a népességfogyás csak úgy hirtelen megáll, majd beköszönt a boldog gyarapodás korszaka. Ugyan a születésszámok elég jók „az egy évvel korábbiakhoz” képest, de azért várjuk meg a teljes évi születésszámot. Az lenne az igazi siker – ami akár egy tendencia kezdetét is jelezhetné –, ha az évi születésszám újra kilencvenezer fölé emelkedne. De minden egyes gyermeknek örülni kell. Persze baromi könnyű okosnak lenni egy ilyen komplex társadalmi kérdéskörben.
Ezer és egy oka van annak, hogy miért nem születik elég gyerek Magyarországon (sem), és még az elöregedés réme is fenyeget, ahogyan azt az Origo cikke felfejtette. E blogon volt már szó nemcsak az egyre inkább teret nyerő destruktív egoizmusról, hanem akár a permanens stressz okozta „termékenységi” válságról is. Pipa leszek, amikor ujjal mutogatnak a gyermektelenekre. Nem tudhatod, mi van az ügy mögött. Minden ilyen eset egy külön történet. Persze fennállhat a gyermekvállalás elutasításának tudatossága éppen úgy, mint bármilyen egészségügyi probléma megléte is, ami nagyon súlyos lelki és akár párkapcsolati válság forrása is lehet.
A modern társadalmak önmagukba fordulása jól megfigyelhető folyamat akár a természeti környezet pusztulását, akár a népmozgalmi folyamatokat figyelve. Kéne írni valamit, hogy ez ellen mit lehetne tenni, de az igazság az, hogy fogalmam sincs róla. Ja, igen: az egyén szintjén dől el minden, oszt' majd meglesz a kritikus tömeg, ami alapvető változásokat indít el a társadalomban. Aha. A közhelyek királya, főleg olyan társadalmi közegekben, ahol a másik fél sikerélményének és boldogságérzetének csökkentésére való törekvés komoly hagyományokkal bír. Ezért akkora az egyén mozgástere, mint egy brojlercsirkének.
Viszont mégiscsak azt gondolom, hogy az ember kiteljesedése – és bármilyen „élőé” – az utódnemzésben, családalapításban képes leginkább testet ölteni. Súlyos hiba lenne nem efelé törni.
