– Nyílt titok, hogy nem is a demokráciát félti Amerika. Az nem tetszik Washingtonnak, hogy a magyar kormány normális viszonyt ápol Moszkvával, s ha lazítanánk a kapcsolatokon, alighanem a korrupció helyzete sem nagyon érdekelné. Elképzelhető olyan helyzet, hogy Budapest enged az amerikai nyomásnak?
– Mi az egyenlő elbánás hívei vagyunk, a kettős mércét minden körülmények között elutasítjuk. Merthogy érdekes módon azt senki nem feszegeti, miként fordulhat elő az, hogy a szankciók bevezetése óta az Oroszország és az Európai Unió közötti kereskedelmi forgalom csökkent, az Oroszország és az Egyesült Államok közötti viszont növekedett. De azt is említhetném, hogy a Moszkvát a leghangosabban szidalmazó uniós országok közül nem egynek az elmúlt hónapokban nőtt az Oroszországba irányuló exportja. Mi irigykedve tekintünk az Egyesült Államok és Kína közti gazdasági-pénzügyi együttműködés szorosságára, miközben nem értjük, hogy miért kap bírálatot a tizenhat közép- és kelet-európai ország a Kínával való regionális együttműködés fejlesztéséért.
– Igen, az érdekek azonban eltérők. Így még a szolidaritásra alapuló Európai Unión belül sem vették figyelembe Közép- és Dél-Európa érdekeit, amikor zátonyra futtatták a Déli Áramlatot
– Közép-Európa érdeke a Déli Áramlat megépülése lett volna. Tudtuk, hogy az Európai Uniónak komoly aggályai voltak, ugyanakkor Közép-Európa energiabiztonságának kérdése európai ügy. Ezért most amellett, hogy új források és szállítási útvonalak után nézünk, érdeklődve várjuk, hogy az Európai Bizottság által felvázolt beruházásösztönző terv részeként – vagy akár azon kívül – milyen megoldást kínál Brüsszel a térségnek. A napokban az orosz energiaügyi miniszter megerősítette, hogy az orosz gáz el fog jutni a török–görög határra, ahonnan tovább hozhatjuk




