A kelet-közép-európai országok megkerülhetetlen, így kiemelt szereplői a Kínát Európával összekötő Selyemút kereskedelmi övezetnek – mondta Guó Je-csou, a Kínai Kommunista Párt külügyi osztályának alelnöke egy tudományos delegáció fogadásán. A magyar, cseh, szerb és román kutatókból álló csoport közel kéthetes látogatása során a kínai politikát és gazdaságot érintő több fejleményről is tájékozódott, a hangsúly azonban az eurázsiai kontinenst szárazföldi és vízi utakon egyaránt átívelő kereskedelmi övezeten, a Selyemút-programon volt.
– Az önök térsége a híd kelet és nyugat között, amit Kína felismert – folytatta Guó, s arra biztatta a látogatáson képviselt országokat, hogy aktívabban vegyenek részt a kereskedelmi övezet megtervezésében. Az ókorban kiépült ázsiai kereskedőhálózatról elnevezett Selyemút-programot tavaly szeptemberben hirdette meg Kína elnöke, Hszi Csin-ping, s teljes kiépítése évtizedekig eltart majd. Peking látszólag továbbra is komolyan gondolja kezdeti elhatározását, miszerint a potenciálisan érintett országokkal közösen dolgozná ki az óriásberuházásokkal járó útvonalak megrajzolását. Erre utal az is, hogy a párt külügyi alelnöke jelezte: a Selyemút-program segítségével az országoknak lehetősége van elmélyíteni kapcsolataikat Kínával, nemcsak a gazdaság, de a politika, a kultúra vagy az energiabiztonság területein is. Ezzel kapcsolatban megjegyezte, a kelet-közép-európai államoknak minderre most kiváló lehetőségük van, mivel viszonyuk Kínával sokkal kedvezőbb, mint a nyugat-európai országoknak. A Selyemút-programban való részvételért valójában nagy a verseny Magyarország és szomszédai között. A nyugati és kínai piacokat összekötő kereskedelmi övezet kialakításának legaktuálisabb kérdése ugyanis az infrastruktúra kiépítése, ami nemcsak a belföldi úthálózatok modernizálását, de regionális szinten vezető kereskedelmi, logisztikai pozíciót is biztosíthat az egyes nemzetállamoknak. Ezért is volt komoly diplomáciai siker, amikor tavaly novemberben Orbán Viktor miniszterelnök Li Ko-csiang kínai és Ivica Dacsics szerb kormányfővel megállapodott a Magyarországot és Szerbiát összekötő, közel hárommilliárd dolláros vasút megépítéséről. Akkor, külügyi államtitkárként Szijjártó Péter két stratégiai céllal magyarázta a befektetést: egyrészt azzal, hogy Magyarország elősegítse a közép-európai– nyugat-balkáni együttműködést, másrészt pedig azzal, hogy hazánk váljon a kínai áruk Nyugat-Európába juttatásának regionális tranzitországává. Utóbbi érv egyébként azóta a kormány keleti nyitás politikájának egyik központi üzenetévé vált. Szijjártó már külgazdasági és külügyminiszterként, a lapunknak adott interjúban is megerősítette a kereskedelmi hídfőállást dédelgető külpolitikai stratégiát.
A nemzetközi helyzet egyébként elvileg hazánk malmára hajthatja a vizet. Kína ugyanis évek óta sikerrel kilincsel ajánlataival a gazdasági válságban megrokkant görög államnál, s ennek eredményeként több infrastrukturális befektetést, köztük a pireuszi kikötőt is megszerezték. A kínai tőkétől Peking, s Athén egyaránt azt várja, hogy a jelenleg legnagyobb forgalmat lebonyolító európai kikötő, Rotterdam helyét a jövőben Pireusz vegye át. A hazánkat Szerbiával összekötő vasútvonal tehát a görög kikötőben átrakodott, majd a Balkánon keresztül Belgrádig szállított árukat vinné tovább Budapestig, hogy onnan folytassák útjukat Nyugat-Európába.
Csakhogy a Budapest–Belgrád vonalon egyelőre az első kapavágás sem történt meg, s a kutatói látogatás alkalmával az is kiderült: korántsem biztos, hogy a tranzitországszerep mint a magyar kormány által kitűzött stratégiai cél megvalósulhat.
A helyzet jelenleg komplikált – ennyi volt a Kínai Nemzeti Vasúttársaság vezetője, Cseng Csí-an válasza, amikor helyszíni tudósítónk megkérdezte: mikor kezdődnek a Budapest–Belgrád vonal felújításának és bővítésének munkálatai, s milyen politikai, jogi akadályok állnak előtte. Szijjártó Péter még októberben megerősítette azt az értesülésünket, miszerint szerb jogszabályokba ütközött a beruházást fedező kínai hitelkonstrukció, ezért a felek újratárgyalják azt. Könnyen lehet azonban, hogy Belgrád az újabb fordulóval vív ki magának kedvezőbb feltételeket. A látogatás során ugyanis kiderült, hogy a megállapodás a kínai fél számára presztízskérdés. A delegációnak bemutatott prezentáció szerint a vasúttársaság az infrastruktúra-fejlesztésen túl más üzletekben is érdekelt. A szervezetet vezető Cseng Csí-an leszögezte, az Európai Unió piacán nemcsak vasúti technológiával, hanem befektetői tőkével is jelen szeretnének lenni, s különösen érdeklődnek az ingatlanpiaci beruházások iránt.
Bár még nem látni a szerb–kínai tárgyalások végeredményét, az már biztos, hogy Belgrád sikeresen érvényesíti akaratát. Legalábbis erre következtethetünk abból, hogy a vasútvonalat potenciálisan építő Santung Gyorsvasút Vállalat kiemelt figyelmet szentel a szerb félnek.
– Az ajánlatot elkészítettük, s bizakodva várjuk a Szerb Központi Bank válaszát – mondta a vállalatot vezető Szun Lí-an, amikor a delegációt fogadta a cég csinani központjában. Az állami tulajdonban lévő, három és negyedmilliárd dolláros bejegyzett tőkéjű vállalat portfóliója egyébként a pekingi vasúttársasághoz hasonlóan szintén sokszínű. Saját pénzintézete és médiacsoportja van, s nemcsak a santungi tartományt átszövő háromezer-nyolcszáz kilométer hosszú vasútvonalat építette meg, de az egész infrastruktúrahálózatot Afrika számos országában, Irakban, Vietnamban – és Szerbiában is.
Talán a kipróbált üzleti kapcsolatnak hála, de a kutatói delegáció látogatásakor egyértelművé vált: a santungi vállalat nem a papírforma szerint példásan teljesítő magyar felet, hanem a beruházás pénzügyi oldalát egyelőre késleltető Belgrádot favorizálja. Legalábbis ez derült ki abból, hogy a cégvezér Szun Lí-an bejelentette: a vállalat regionális terjeszkedését, így magyarországi ügyleteit is Szerbiából kívánja irányítani. A két fél közötti jó viszony háttere a látogatás végére világossá vált – a cégtörténetet bemutató szalon fotóalbumában többször is felbukkan a már említett Ivica Dacsics immár szerb exminiszterelnökként, s talán az sem véletlen, hogy a vállalat kosárlabdacsapatának sztárjátékosa az egykor az Egyesült Államokból átszerződött szerb sportoló, Miroslav Raduljica.
Míg a szemlátomást gyorsabb szerb diplomácia csak a Budapest–Belgrád vasútvonal projektjében vette át a vezető szerepet, addig egy német hátszéllel támogatott román kezdeményezés akár az egész programot veszélyeztetheti. A román kutatói delegáció látványosan lobbizott a kínai árukat vízi úton, a Dunán keresztül Nyugat-Európába juttató elképzelés mellett. A Bukarestben bejegyzett agytröszt, az Eurisc Alapítvány programja a Duna-stratégiára épít: a kínai áruk a Fekete-tenger kikötőitől, Konstancától vagy Galacitól egészen a németországi Fekete-erdőig hajóznának, s onnan történne terítésük az uniós piacon.
Az Eurisc Alapítvány a Duna-stratégiában rejlő lehetőségre alapoz, ami a folyó menti országok egy egyedülálló európai kereskedelmi csatornáját biztosítja majd – írja a kínai félnek szánt bemutatkozó anyagában a társaság. A német–kínai–román stratégiai terv további előnye – áll a dokumentumban –, hogy összekötheti a jelenleg már működő lengyel–német vasútvonalat és a déli tengereken működő vízi folyosókat.
Az Eurisc arra is felhívja Peking figyelmét, hogy a Galaci kikötő használata esetén Kína Moldovát és Ukrajnát is elérheti, ahol az országnak komoly mezőgazdasági érdekei vannak, s a terv támogatása esetén jelentősen növelheti kereskedelmét.
Arról nem tudni, miként fogadta a kínai fél a német–román kezdeményezést, azt viszont igen, hogy a terv hivatalos bemutatása már a kutatói csoport látogatása előtt megtörtént. Idén szeptemberben, a szecsuani Csungkingben a helyi vezetőségnek prezentált egy román küldöttség, s ahogyan azt a delegáció egy tagja tudósítónknak elárulta: bár áttörést eddig nem értek el, a kínaiak üdvözölték a kezdeményezést.
Az biztos, a román agytröszt magas szintű bukaresti és brüsszeli politikai körökbe ágyazódik be, ezért komoly érdekérvényesítő képessége lehet. A szervezet ügyvezető alelnöke ugyanis Liviu Muresan, aki 1989 óta a román biztonságpolitika központi alakja. A rendszerváltás utáni első miniszterelnök, Petre Roman tanácsadója, s részt vesz a román hadsereg demokratizálásáért létrejött akciócsoport (CADA) munkájában. Angol nyelvű önéletrajza szerint 1991-től 2001-ig valamennyi kormány alkalmazta biztonságpolitikai tanácsadóként, miközben a rendszerváltás óta EU-s katonai szervezetekben képviseli Romániát. Az 1995-ben megalapított, többek között haderőreformmal, kritikus infrastruktúra-védelemmel és a terrorizmus elleni harccal is foglalkozó agytröszt előkerült a titkos iratokat kiszivárogtató WikiLeaks honlapján is. A dokumentumból mindössze annyit lehet megtudni, hogy a román cég felvette a kapcsolatot az amerikai hírszerzésre szakosodott magán biztonsági vállalattal, a Stratforral.
Nagyon komolyan kell venni a román törekvéseket – reagált az eseményekre Matura Tamás Kína-szakértő, a magyar kutatói delegáció vezetője. Mint mondta, Bukarest kiválóan értesült, diplomáciája felkészült, s ami a legfontosabb, van Kína-stratégiája. Széles körű tájékozottságukra utal, hogy a dunai hajózásra épülő kezdeményezésükkel jól időzítettek. Míg korábban ugyanis elképzelhetetlen lett volna a nagymértékű dunai teherszállítmányozás, a szakértő szerint a legújabb hírek szerint érezhető némi politikai enyhülés a Duna ügyének rendezése kapcsán. Matura szerint attól nem kell félni, hogy a román terv megkérdőjelezhetné a Budapest– Belgrád vasútvonal létjogosultságát, ugyanakkor az eredményes román diplomácia Magyarország státusára nézve nem veszélytelen. A jól átgondolt, időben beharangozott román stratégia következtében a kínaiak arra a következtetésre juthatnak, hogy a Selyemút európai központja is lehetne ott, Magyarország helyett – figyelmeztet a szakértő.
Szerbia kiváló kínai kapcsolatai Matura Tamás szerint nemcsak a korábbi sikeres közös üzletekben gyökereznek, de megkönynyíti a dolgukat, hogy nem részesei az Európai Uniónak. Rugalmasabban és gyorsabban tudnak idomulni egymáshoz a kínai és szerb prioritások, feltételek, szabályok – mondja a szakértő, akit ezért nem is lepett meg, hogy a későbbi infrastrukturális beruházásait Kína onnan irányítja majd.
Matura Tamás szerint egyébként a kormány célja sem teljesen egyértelmű. Magyarországnak ugyanis nem egy tranzitország, hanem egy regionális logisztikai központ szerepet kellene megvalósítania a Selyemút-programon alapulva. A kínaiak most dolgoznak a Selyemút-program részletein – mondja Matura, s felkészült, kezdeményező magyar külpolitikát sürget.
Akár egy évtizedig is eltarthat a Selyemút kiépítése, de magyar oldalról már most el kell kezdeni a hazai érdekek érvényesítését, és szoros együttműködésre kell törekedni a kínaiakkal. A tervek ugyanis születőfélben vannak – mondta a szakértő. Hozzátette, ehhez a diplomácia hagyományos eszközei már nem elegendők. Hazánknak fel kellene ismernie, hogy Kína és a kelet-közép-európai országok kapcsolatai több síkon alakulnak, a politikai megállapodásokat több formában is lobbitevékenység előzi meg – mondta a szakértő, s hozzátette: a magyar diplomácia ezekben valamiért nem vesz részt.
