A szakértők azt jósolják, hogy ez majd arra készteti az oroszországi régiókat, hogy formális és informális autonóm entitásokat hozzanak létre. Ezzel pedig a Moszkva és az orosz periféria közötti gazdasági kapcsolatok megszakadnak. Az elemzés szerint Oroszország a múltban a titkosszolgálatának segítségével oldotta meg az ilyen problémákat, de ahogy a nyolcvanas években a KGB, úgy az elkövetkező évtizedben az FSZB nem tudja majd korlátozni a centrifugális erőket.
De nem csak ezzel a kihívással szembesülnek az oroszok. Az elemzők szerint ugyanis Oroszország nyugati részén Lengyelország, Magyarország és Románia megpróbálja majd visszaszerezni azokat a régiókat, amelyeket az oroszok javára elveszítettek (hogy milyen területeket veszítettünk Oroszország javára, azt nem részletezik). Szerintük ezek az országok megpróbálják majd Fehéroroszországot és Ukrajnát is bevonni ebbe a folyamatba.
Úgy gondolják, hogy délen az Észak-Kaukázus feletti ellenőrzést veszíthetik el az oroszok, Közép-Ázsia pedig destabilizálódni fog. Északnyugaton a karéliai régió Finnországhoz akar majd csatlakozni, a Távol-Keleten a part menti régiók függetlenedni fognak. A Stratfor szakértői szerint a Moszkván kívüli régiók nem feltétlenül törekszenek majd az autonómiára, mégis olyan helyzetbe fognak kerülni, hogy azzá válnak.
A Stratfor szakértői szerint Oroszország felbomlása az elkövetkező évtized legnagyobb válságához fog vezetni. Ugyanis az ország óriási nukleáris csapásmérő ereje szétszórtan helyezkedik el a területén. Moszkva hatalmának hanyatlásával pedig felvetődik majd a kérdés, hogy ki ellenőrzi ezeket a rakétákat és ki garantálja azt, hogy ezeket nem fogják használni. Az elemzők úgy gondolják, hogy az Egyesült Államok az egyetlen hatalom, ami képes lesz ezt a kérdést kezelni – de azt már nem tudja garantálni, hogy nem indítják el ezeket a rakétákat.
