A magyar Putyin címmel jelentetett meg vasárnap egy cikket az amerikai Foreign Affairs, melyben a szerzők – Mitchell A. Orenstein, Krekó Péter és Juhász Attila – összefüggéseket keresnek az oroszországi és magyar külpolitika között. A vélt párhuzamokból azonban olyan messzemenő következtetéseket vontak le, hogy miután az Index.hu szemlézte a cikket, a szerzők máris kiegészítéseket fűztek az eredeti íráshoz.
A cikk a kettős állampolgárság megadásával indít, amely miatt véleményük szerint sokan attól féltek, hogy ez felerősíti a nacionalizmust és a szeparatista mozgalmakat a határon túli magyar közösségekben. Majd következik a párhuzam: Oroszország is állampolgárságot ajánlott az ukránoknak és abházoknak, ami megelőzte az inváziót. Úgy látják, hogy Orbán Viktor szándékai mégsem azok, mint Putyinéi, ugyanis a magyar miniszterelnök célja a határmódosítás helyett inkább a szavazatszerzés.
A második párhuzam: a magyar miniszterelnök a Charlie Hebdo elleni merénylet után azt nyilatkozta, hogy „nem akarunk tőlünk különböző, kulturális tulajdonságokkal és háttérrel rendelkező jelentős kisebbséget látni magunk között, Magyarországot szeretnénk Magyarországként megtartani”, és úgy látja, hogy az ország demográfiai problémáira megoldást jelenthetnek a határon túli magyarok. Ezt a stratégiát a szerzők megint csak Oroszországgal hozzák összefüggésbe, amely szintén arra ösztönzi a határon túli oroszokat, hogy költözzenek haza a szovjet utódállamokból.
Majd folytatják: bár Orbán Viktor nem kíván „igazi bajt keverni”, gyakran használ „erősen nacionalista” üzeneteket a beszédeiben. Így például bátorítja az autonómiatörekvéseket, és olyan nemzetről beszél, amely túlterjeszkedik a jelenlegi határokon. Úgy látják, hogy ennek lehetséges magyarázata az, hogy a miniszterelnök egy Oroszország által dominált Európára készül, ahol esélyünk lehet – legalább szimbolikusan – visszakapni a valamikori területeink egy részét. És hogy ne hagyjanak kétséget az olvasóban, kijelentik: „Orbán abban bízhat, hogy – mint Hitler 1938-ban – most Putyin fogja visszaadni Magyarországnak a Trianonban elvesztett területeket.”
Azonban az Index szemléző cikke után a szerzők látványosan visszavonulót fújtak: a határrevízió után már csak Kárpátalja autonómiáját említik mint a miniszterelnök célját. Mint kiegészítésükben közlik: „Amit pedig az elvesztett területek szimbolikus visszaszerzését illeti, ez esetben arra gondoltunk: a krími annexióval Kelet-Európában képlékenyebbé váló határok Orbán Viktor számára esetleg reményt jelenthetnek, hogy ha például Kárpátalja autonómiát szerez – melyet a miniszterelnök maga is bátorított beszédeiben –, akkor mint a nemzet újraegyesítője vonulhat be a történelembe”.
Ettől az „apró” eltéréstől eltekintve már a mondandó a régi: „nem látjuk esélyét határrevíziónak a közeljövőben, ugyanakkor úgy gondoljuk, a jelenlegi ukrán háborús helyzet, mely másfél éve még maga is elképzelhetetlen volt, fellazíthat korábbi tabukat, és jól látszik: Vlagyimir Putyin és az orosz propaganda nyíltan támogatja a régióban az önállósodási törekvéseket”.
