Egyetlen terrorszervezet sem szolgált soha olyan tűéles, szépen fényképezett videókkal, mint manapság az Iszlám Állam (IÁ). A nagyvilágnak szánt propagandaanyagokat láthatóan profik készítik. Több kamerával veszik fel az eseményeket, a helyszínt bevilágítják, az egyes szereplőknek meghatározott helyük van a filmeken. A számítógépes grafikát nagyon szépen alkalmazzák, hangeffektusokkal teszik drámaivá a képeket, néhol lassítják a felvételt, néha ziháló lélegzetvételt kevernek a halálra várók képei alá, máskor fémes csengéssel kísérik, ahogy a kivégzőosztag tagjai előveszik a kést.
Régóta tudható, hogy az Iszlám Állam egész filmes stábbal dolgozik, rendezővel és kellékesekkel, a felvett filmeket professzionális stúdióban vágják meg hozzáértők. Az eredmény annyira szép, hogy tökéletesen életszerűtlen; mintha csak színészeket látnánk. A szíriai katonák kivégzéséről szóló mintegy tízperces film szakértők szerint egész napos forgatás következménye, amely akár 200 ezer dollárba is kerülhetett.
De vajon mi a szervezet célja az európai szemmel értelmetlennek tűnő brutalitással, az ördögi viselkedés propagálásával, amelyet hollywoodi módi szerint még drámaibbnak állítanak be? Egyes elméletek szerint sokkolni akarják a nyugati közvéleményt, magukat legyőzhetetlen, minden ellenállást elsöprő hadseregként bemutatni, hogy az ellenfelük már előre féljen tőlük. Ennek érdekében terjesztik a félinformációkat is, amelyeket aztán a nyugati sajtó előszeretettel kap fel, akár a moszuli bankfiók kirablása, amely állítólag 400 millió dollár bevételt jelentett a szervezetnek, de a bank vezetői szerint egy szó sem igaz a sztoriból.
Az időnként felröppenő hírek egy-egy ember kivégzéséről, mert dohányzott vagy homoszexuális, esetleg házasságtörő nő, ugyanúgy azt a célt szolgálják: bemutatni a szervezet ideológiai fanatizmusát. A városból nagyjából félmillióan menekültek el néhány nap alatt, félve a beözönlő Iszlám Államtól, miközben a többségi szunniták egy része örült, hogy a harcosok legalább rendet tesznek, és véget ér az állandó perpatvar a feladatát ellátni képtelen hadsereg és a kormány miatt.
Az Iszlám Állam valójában nem sokban különbözik azoktól a szervezetektől, amelyek a Közel-Kelet fortyogó katlanjából kikeveredtek, és a törvénytelenségben maguk akarták átvenni az irányítást. Ha Clarknak igaza van, akkor valóban Frankenstein-jelenségről van szó, azaz az akkor még névtelen csoport feladata az lett volna, hogy harcoljon a Hezbollah gerillaszervezet ellen. A harcosokat Jordániában képezték ki amerikai vezetéssel, s rászabadították az Iránnal szövetséges síita hadseregre, amely keményen küzdött Basár el-Aszad szíriai elnök oldalán. A pénzt a tervhez az öböltérség egyes államaitól kapták, amelyek szintén nem szeretnék, ha az Irán–Irak–Szíria–Hezbollah-tengely győzne, vagy legalábbis megerősödne. Az emberek és szervezetek azonban nem tárgyak; főleg háborúban történnek meglepő dolgok, azaz nehéz előre megmondani, mi lesz az ilyen csoportokkal évek vagy akár hónapok múlva.
Csak egy példa: Szíriában az Egyesült Államok támogatta a Hazm Mozgalmat, amely a „mérsékelt lázadók” címkével fejlett amerikai fegyvereket kapott. A mozgalom azonban a múlt héten megszűnt, mivel az al-Nuszra Front nevű „radikális” csoport kifüstölte őket az állásukból. Ez utóbbi az al-Kaidával van állítólagos kapcsolatban, de szembeszáll az Iszlám Állammal. A Hazm Mozgalom tagjainak egy része csatlakozott a Samija Front nevű ernyőszervezethez. Ebben az Iszlám Front nevű ernyőszervezet hét tagja, köztük az al-Kaidához és az Iszlám Államhoz egyaránt kötődő Ahrar as-Sam, valamint a Mudzsahid Hadsereg, a Nureddin Zengi Mozgalom, a Fasztakim Kama Umirt és az Aszala u Tanmija Front vesz részt. Legalábbis a Daily Star libanoni lap cikke szerint. A viszonyok szinte naponta változnak, alapjaiban befolyásolja őket a hadi szerencse, vagyis a hivatalos szíriai hadsereggel vívott háború aktuális állása.
