Elegünk van abból, hogy semmi másról nem szólnak a hírek, semmi másról nem faggatnak minket, mint hogy: no mi lesz, akkor tényleg végleg bedől Görögország? – fakadt ki elkeseredetten egy zöldséges, miközben a friss peloponnészoszi áruk között válogattam az athéni Omonia tér mellett. Ez a megjegyzés tömören jellemzi a közhangulatot a görögök körében. A helyiek közül sokan megértik, és egyetértenek azzal, hogy a görög kormányzat, az állam, az államapparátus túlköltekezett. Nemhiába váltották le január végén a korábbi garnitúrát, a kormányzást évtizedekig uraló szociáldemokrata–jobbközép tandemet, és szavaztak bizalmat Alexisz Ciprasz populista–baloldali pártszövetségének, a Szirizának. Azt azonban úton-útfélen zokon veszik, hogy az európai közvélemény mostanság mással sem foglalkozik, mint hogy mikor fog bedőlni Görögország. A helyiek szerint az sem járja, hogy addig számít valaki jó uniós tagnak, amíg minden rendben van, ám ha valami történik, és a dolgok rosszra fordulnak, akkor azonnal szégyenpadra kerül, és ha tehetnék, otthagynák az út szélén. – Hol van a híres európai szolidaritás? – tette fel a kérdést az egyik athéni kávéház pincére, miközben megjegyezte, ha elengedik Görögország kezét, akkor keresztet vethetünk a maastrichti szerződésre, mert egy fabatkát sem ér az egész.
A legnagyobb problémát persze a titkolózás jelenti, a görög hitelprogrammal kapcsolatos tárgyalásokról gyakorlatilag semmi konkrétumot nem lehet tudni. Így azt sem, pontosan mit is szeretne az új görög kormány. Az európai uniós partnerek is érezhetően idegesek, mert – ugyancsak sajtóinformációk szerint – ők sem tudják, milyen konkrét intézkedéseket tenne az athéni kabinet a kölcsönei visszafizetése céljából. Ezt a problémát erősíti az is, hogy a Ciprasz-kormány tagjai alig állnak szóba bárkivel is, a sajtónak ritkán nyilatkoznak, ahogy a Görögországban működő külföldi szervezetek is csak félinformációkból, folyosói mendemondákból tájékozódnak. Ezt erősítette meg Susanna Vogt, a Konrad Adenauer Intézet görögországi képviselet-vezetője, aki a Külügyi és Külgazdasági Intézet minapi budapesti, Görögországgal kapcsolatos panelbeszélgetésén ugyancsak arról beszélt, hogy az új kormány tagjai nem állnak szóba velük, épp ezért a kabinet stratégiája nem egyértelműen világos, az elzárkózás miatt pedig még csak esélyük sincs arra, hogy megértsék, mik a céljai.
Vogt egy másik, a sajtóban nem igazán felkapott, ám Athénban, illetve egész Görögországban érezhető jelenségre is felhívta a figyelmet. Mint mondta, Görögország nem adósságválsággal, hanem inkább egy mélyreható politikai és társadalmi válsággal küszködik. Ennek egyik szembeötlő jele, hogy a mostani kényes gazdasági helyzetre az intézmények nem tudnak reagálni, a társadalom legtöbb szegmensét, mint a sajtót vagy a szakszervezeteket, teljesen áthatotta a pártok befolyása. Jelenleg a pártrendszer is válságban van, amely egyrészt oka, másrészt következménye a válságnak. Hogy azonban a mindennapi gondoknál maradjunk, Cipraszék igen komoly belső konfliktust vállaltak azzal a minap, hogy közölték: a régióknak és az önkormányzatoknak – a közalkalmazottak fizetését és nyugdíjjárulékait érintő forrásaik kivételével – minden egyéb pénzügyi készletüket vissza kell utalniuk a központi költségvetésbe.
Az erről szóló törvényt szoros döntéssel, mindössze 156 szavazattal még péntek este fogadta el a háromszáz fős athéni törvényhozás. A miniszterelnököt pedig már szombat reggel megrohamozták a görög polgármesterek, regionális politikai vezetők, mondván, a lépés teljesen ellehetetleníti az önkormányzatok működését, miközben Athén nem jut olyan óriási forrásokhoz. Számítások szerint ugyanis ezzel a lépéssel az elkövetkezendő 15 napban mintegy hárommilliárd eurót tudnak átcsoportosítani a központi költségvetésbe. Helyi elemzések persze azt magyarázzák, hogy a lépés azt jelzi, nagy a baj a büdzsével. Görögországnak egyébként még egy utolsó, 7,2 milliárd eurós hitelrészlete maradt, ezt tudná lehívni, és ekörül folynak a brüsszeli alkudozások. Emellett közben meg kellett kezdenie a korábbi kölcsönösszegek visszafizetését is, amelynek következő állomásaként május 12-én újabb 750 millió eurót kell visSzafizetniük a Nemzetközi Valutaalap számára.
Közép-európaiként persze kissé még most is nehéz megérteni, mi is a baj Görögországban, főleg, ha azt nézzük, hogy a régiónkhoz képest ott még mindig sokkal jobban élnek az emberek. Mert noha 2010-hez képest 40 százalékkal csökkentek az éves bérek, ezek olyan juttatásokat jelentettek, mint a tizennegyedik, illetve tizenharmadik havi bérek vagy az olykor arcátlanul magasnak tűnő jutalmak. Az Eurostat legfrissebb adatai szerint ugyanis ma egy átlagos görög évi 17 250 eurót keres, ami 1437,5 euró (mintegy 431 250 forint) havonta. Míg nálunk ugyanezen statisztikák szerint a havi nettó kereset 210 ezer forint volt (683 euró), ami Görögországban jelenleg épp a minimálbérnek felel meg. Hogy egy érdekes összehasonlítást hozzak, ami az árakat illeti, ott nem feltétlenül érződik bármiféle különbség. Görög barátaim szerették volna, hogy mindenáron főzzek nekik valami magyar finomságot. Gondoltam, egy jó pörkölt megteszi, ezért minden hozzávalót, még a pirospaprikát is megvettem egy közértben. Egy kilogramm sertéshússal számolva pedig mindez nem került többe 3600 forintnál, ami itthon is hasonló összegből jönne ki.
Az elmúlt hónapok fejleményeit figyelembe véve ember legyen a talpán, aki meg tudja mondani, mi történik Görögországgal. Kiszámíthatatlan a helyzet, de az mindenképp látszik, hogy a nemzetközi közvélemény túlzó aggodalmaskodása nem a növekedés irányába tolja az országot. Ahogy az új görög kormány talán legnagyobb kritikusának és ostorozójának tartott Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter szombati megnyilatkozása sem hat nyugtatólag. Az uniós pénzügyminiszterek pénteki, a hitelprogrammal kapcsolatos megállapodás szempontjából újabb sikertelen tárgyalási fordulója után ugyanis kétértelmű utalást tett az esetleges görög államcsődre vonatkozóan. Újságírói kérdésre, hogy ennek bekövetkezte esetén Berlinnek van-e bármi terve, úgy válaszolt, „felelős politikust nem kellene kérdezni alternatívákról”. Hozzátette: ha megerősítené, hogy a miniszterek B terven dolgoznak – azon, hogy mit csináljanak, ha Görögország kifogy a pénzből –, akkor pánikot keltene. Wolfgang Schäuble épp csak azt felejtette el, hogy ezzel még nagyobb pánikot keltett. Pedig a Kapa intézet felmérése szerint a görög lakosság túlnyomó hányada, 71,9 százaléka megegyezést akar Brüsszellel.
